A sikeres labdarúgó világbajnokság után felerősödtek Afrikában az „Olimpiát akarunk!” hangok, így nem csoda, ha egyre több hír lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a fekete kontinensről is lesz olyan város, amely harcba száll a nyári olimpia megrendezéséért. A legfrissebb hír arról szól, hogy Dél-Afrika, azon belül is Durban városa lesz az, amely hivatalosan is versenybe szállhat a 2020-as játékok rendezési jogának elnyeréséért. Az ország egyszer (Fokváros 1997-ben sikertelenül) már pályázott a rendezési jogért, az akkor Nelson Mandela személyes szerepvállalásával is megtámogatott kandidáció viszont talán még túl korai volt. A világbajnokság sikeres rendezése azonban az üzleti körök fantáziáját is jobban megmozgatta, így nem csoda, ha több helyen indult be a „mi lenne ha?” eszmecsere. Bár Fokváros, Johannesburg és Port Elizabeth esetében is felvetődött az olimpiai rendezésének gondolata, ezen három város esetében nem követte tett az elképzelést, így a Dél-Afrikai Olimpiai Bizottságnál csupán Durban maradt az egyedüli jelölt. A város és az olimpiai bizottság vezetői a jövő hónap elején ülnek le megbeszélni az innentől kezdve már hivatalos pályázati folyamat lépéseit. A 2020-as nyári olimpiáról a NOB 2013-es buenos airesi kongresszusán születik döntés. Az eddigiek során Róma, Tokió, Isztambul, Hobart és Dubai is jelezte már rendezési szándékát a tíz év múlva sorra kerülő olimpia kapcsán.

A közelmúltban a Spuri Futómagazinban jelent meg egy terjedelmes írás minden idők egyik legnagyszerűbb atlétájáról, Paavo Nurmiról. A szerző (tapirka1014) engedélyével az alábbiakban közöljük a cikket a finn legendával kapcsolatban:

Az 1920-as évek finn csodáját sokan minden idők legjobb hosszútávfutójának tartják. Ez persze teljesen szubjektív, de az eredményei önmagukért beszélnek. 3 olimpián, 12 futószámban indult, nyert 9 arany- és 3 ezüstérmet. Pályafutása során 22 hivatalos világcsúcsot ért el, valamint 29 fedettpályás, nem hivatalos világcsúcsot. Volt olyan rekordja, amelyet csak 29 év után sikerült megdönteni. Paavo Johannes Nurmi 1897 július 13-án született a délnyugat finnországi Turkuban. Édesapja korán meghalt, így már gyerekkorában komoly állóképességre tett szert, a házimunkák közül a favágás és a vízhordás volt az ő feladata.15 éves volt, amikor az 1912-es stockholmi olimpiai játékokon a másik legendás finn futó, Hannes Kolehmainen 3 aranyérmével „felfutotta” Finnországot a világ futótérképére. Az ifjú Paavo eldöntötte, hogy ő is hasonló sportoló akar lenni, beszerezte első pár futócipőjét és komolyan edzeni kezdett.

Az olimpiai bajnok francia sílövő, Vincent Defrasne egy éven keresztül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szolgálatába áll. A NOB sportolói karrier programjának keretein belül a közelmúltban visszavonult, többszörös világbajnok francia versenyző a szervezet három különböző területén fog dolgozni. „Harminchárom évesen, két gyermek édesapjaként jelenleg a civil pályafutásomat szeretném megalapozni. Szeretnék a profi sport mellett maradni, a NOB-gyakornoki programja pedig ilyen szempontból egy tökéletes indításnak tekinthető. Egy éven keresztül lesz lehetőségem egy nemzetközi sportszervezet működésébe belelátni, ahol ráadásul multikulturális környezetben szerezhetek tapasztalatot. – nyilatkozta a három nyelvet beszélő, a sport területén diplomázó Defrasne. Az Athlete Career Programme néven futó kezdeményezést 2005-ben indította útjára a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amely egy újabb lépcsőt jelent abba az irányba, hogy a szervezet egykori kitűnő sportolókkal frissítse fel saját magát. „Ez a program mindkét fél számára kedvező, hiszen a pályafutásukat befejező sportolók számára jó lehetőség a civil élet elkezdésére, a NOB számára pedig ezen keresztül olyan munkaerő állhat rendelkezésre, aki az aktív sportból kinőve első kézből származó információkkal segítheti a hatékonyabb működést” – fogalmazta meg a program lényegét a NOB Sportolói Bizottságának vezetője, a négyszeres olimpiai ezüstérmes atléta, Frankie Fredericks.

A vancouveri olimpia páros műkorcsolya versenyét egy kínai páros, Shen Xue és Zhao Hongbo nyerte meg. Az életük harmadik olimpiája (2002-ben és 2006-ban bronzérmesek voltak) után visszavonuló pár a civil életük elején régóta dédelgetett álmát váltotta valóra. A közel két évtizede (18 éve) együtt járó pár ugyanis egy romantikus esküvőn, életük fő terepén, a műjégen mondta ki a boldogító igent egymásnak. A pekingi Capital Indoor Stadium volt a helyszíne a ceremóniának, amelyet az elmúlt hét szombatján rendeztek meg közel 20.000 néző előtt. A végletekig boldog pár az esküvőjén is korcsolyázott ugyan, de a művészi hatásról ezúttal inkább pályatársaik gondoskodtak. A kínai pár tiszteletére rendezett „Artistry on ice” névre hallgató gálán ugyanis több egykori és jelenlegi világsztár is fellépett. Ott volt ugyanis a kínai fővárosban a svájciak korábbi világbajnoka, Stephane Lambiel, az amerikai Johnny Weir, a világbajnok és olimpiai ezüstérmes Mao Asada is. Az est fénypontjaként pedig az oroszok sztárja, a szocsi olimpiától a közelmúltban eltiltott Jevgenyij Pljusenko is feltűnt a jégen. A gáláról az ALÁBBI linken látható egy rövidebb videó.

Az egykori brit miniszterelnök, Tony Blair múlt héten megjelent önéletrajzi könyvében („The journey”) a londoni olimpiával kapcsolatos kandidációról is tesz említést. Blair könyvében elismeri, hogy a pályázati folyamat során voltak olyan pillanatok, amikor kételkedett a győzelemben és attól félt, hogy az ősi rivális franciák Párizs révén legyőzik őket. A 2005. júliusi szavazás végül London 54-50-es sikerét hozta a francia fővárossal szemben, a sikert pedig Blair véleménye szerint az olasz Silvio Berlusconi-nak (is) köszönhetik az angolok. Az öt évvel ezelőtti szingapúri szavazás előtt maga Blair is fontos lépést (amely azóta követendő példává, hagyománnyá vált a pályázó városok, nemzetek között) tett, hiszen hivatalban lévő elsőszámú politikai vezetőként személyesen lobbizott London sikeréért. Az utolsó órákban számos NOB taggal különbeszélgetést folytató Blair szerint azonban ez is kevés lehetett volna: „Egy olyan személy volt a végső folyamatban, aki sokat segített nekünk: Silvio Berlusconi” – írja Blair.

A közelmúltban jött haza a magyar olimpikonok csapata az 50 éves jubileumi látogatásáról Rómából. A Róth Tamás által készített alábbi képen jó néhányan római olimpikonunk szerepel. A mai feladvány pedig erről szó, vajon kik vannak a képen?

Egyelőre a 2016-os nyári olimpia sokak számára még igencsak távlati cél, de a brazil szervezők számára már így, hat évvel az első dél-amerikai játékok előtt is akad munka bőven. A múlt héten bejelentették például, hogy kiválasztásra került az olimpia logója. A nyolc pályamű közül megszavazott végső megoldást azonban egyelőre nem tárták a sajtó nyilvánossága elé, a hivatalos bemutatott ugyanis csak idén Szilveszterre tervezik, amikor is a Copacabana strandon tartott nagyszabású ünnepségen mutatják majd be azt a világnak. A pályázatokat egy 12 fős bizottság értékelte (a tagok között volt a szervezőbizottság elnöke, Carlos Arthur Nuzman is), a végső pályaművet pedig a december végi bemutatás előtt a NOB-nak is jóvá kell még hagynia. A mellékelt kép egyelőre csak illusztráció, mindenesetre igencsak ötletesen kombinálja Rio de Janiero városnának egyik legismertebb szimbólumát a rendező ország nemzeti lobógójának színeivel...

Köztudott dolog, hogy a téli olimpia programja sokkal szellősebb, mint a nyári ötkarikás játékoké. Korábban már írtuk, hogy meglepő módon a mezei futás is szeretne helyet kapni a havas-jeges sportok között, most pedig egy újabb kandidáló vált ismertté. A Nemzetközi Tájfutó Szövetség (IOF) ugyanis bejelentette, hogy szeretné elérni, hogy a sítájfutás felkerüljön a 2018-as téli olimpia programjára. A sportág az utóbbi években világszinten is egyre népszerűbbé és - ami talán még fontosabb- ismertebbé vált, amelynek köszönhetően felkerült a téli Ázsia Játékok és a téli Katonai Világjátékok programjába is. A Magyarországon is űzött és ismert sportágban a jövő márciusban Svédországban sorra kerülő világbajnokságon 35 ország részvételére lehet számítani. A sportág hasonlít a tájfutáshoz, azzal a különbséggel, hogy havas pályán rendezik, ahol természetesen sífutó lécen haladnak a versenyzők. A tájékozódást térkép segíti a sífutók számára, akik az előzetesen kijelölt (de számukra csak a rajt pillanatában ismertté váló) tereppontok érintése (szakszóval ”fogása”) után kell a távot a lehető leggyorsabban teljesíteni.

A magyar sport utolsó ökölvívó olimpiai bajnoki címe Kovács István nevéhez fűződik. A népszerű "Kokó" a barcelonai bronzérem után nagy esélyesként utazott ki az 1996-os atlantai olimpiára, ahol végül igazolta a papírformát és felért (amatőr) pályafutása csúcsára. A centenáriumi olimpia egyik legszebb örömtánca volt az, amelyet Kokó bemutatott a ringben, vállán a magyar zászlóval. Érdemes megnézni a videót, ahol a 14 évvel ezelőtti felvételeken a siker előtt és után is látjuk nyilatkozni Kovács Istvánt.

Szingapúrban 2010. augusztus 14-26. között 12 napon át ugyanabban a 26 sportágban (nemzetközi szövetségi besorolás szerint) versengtek a fiatalok, amelyek a 2012. évi londoni Nyári Olimpián is szerepelnek, igaz, csak 201 versenyszámban (Londonban 300 lesz), amelyekből - a NOB jóvoltából – jónéhány, újonnan kitalált vegyes csapatversenyt rendeztek. Azoknak, aki nem tudták figyelemmel kísérni a magyar sportolók szereplését, készítettem egy rövid sportágankénti összefoglalót az eseményekről, az első rész után következzen a második, az összefoglaló végén pedig az éremtáblázat Szingapúrból.

Két ökölvívónknak eleve adott volt a „pontszerzés”, hisz súlycsoportonként maximum 6-6 versenyző jutott ki a szingapúri versenyekre. Harcsa Zoltán a 75 kg-osok mezőnyében győzelemmel jutott a 4 közé, ott azonban vereséget szenvedett 1 évvel idősebb ausztrál ellenfelétől, majd a bronzmeccsen jó teljesítményt nyújtva nyert. Nem kis bravúrt sikerült végrehajtania a szupernehézsúlyú Zsigmond Józsefnek, aki XXI. századi olimpiatörténeti eredményt ért el azzal, hogy 2 leléptetéses vereséggel sikerült megcsípnie a 4. helyet. Szerencsés kézzel fogott ágat, így mérkőzés nélkül jutott a 4 közé, ahol aztán – számomra kissé – gyáva boksza nem ért érmet számára. Ilyen módon 4 közé kerülni legutóbb a XX. század eleji kétes olimpiáin volt példa, igaz St. Louisban a „népes mezőnyben” akkor az érmet ért, érhetett, remélem nem hasonló célok vezérlik a mostani versenyformával a NOB vezetőit! A szereplés kivívása dicséretet érdemel, de az ilyen mezőnyökkel vívott versenyeknek sok sportértéke nincs!

Sikeres vállműtéten esett át Stephanie Rice, az ausztrálok háromszoros olimpiai bajnok úszója. A versenyző szerdán az egyik közösségi oldalon tette közzé, hogy Melbourne-ben megoperálták, és a körülményekhez képest jól van. A felépülése előreláthatólag 12 hetet vesz igénybe, így nem szerepelhet az októberi Nemzetközösségi Játékokon. A 22 esztendős Rice - akinek távolabbi célja, hogy sikeres legyen a 2012-es londoni olimpián - azok után döntött a beavatkozás mellett, hogy már hosszú ideje fájt a jobb válla. Rice a Csendes Óceáni Játékokon eredetileg hét számban indult volna, de az 50 méteres pillangóúszás előfutamában kiújult a sérülése, ezért döntött úgy, hogy az eddigi fájdalomcsillapítós kezelések helyett most az azonnali műtét lehet a megoldás. Rice a műtétet eredetileg a Nemzetközösségi Játékok és a jövő év elején esedékes ausztrál világbajnoki válogató közötti időpontra tervezte, de végül a sors keresztülhúzta számításait.

1960. augusztus 25. és szeptember 11. között rendezték Rómában a XVII. Nyári Olimpiai Játékokat. Az ötvenedik évfordulóra Rómába utazott a magyar sportolók küldöttsége az egykori helyszínek megtekintésére, az olimpia eseményeinek felelevenítésére. Az utazást a Mező Ferenc Közalapítvány szervezte, a résztvevők között volt 21 római olimpiai érmes. Az útról dr. Hencsei Pál beszámolóját közöljük, Róth Tamás fotóinak felhasználásával:

"A három nap alatt számos egykori versenyhelyszínt kerestünk fel. Castelgandolfoban megtekintettük az Albano tavat, ahol a kajak-kenu versenyeket bonyolították le. Sportolóink (Szőllősi Imre, Mészáros György, Kassai Farkas András, az Egyesült Államokból hazautazott Szente András és Törő András) meghatottan emlékeztek versenyeikre, amelyeken tized másodperceken múlt a jobb helyezésük. Sajnos, a céltorony már elkorrodeált, a lelátót benőtte a gaz, és a tavon már nem rendeznek versenyeket.

Tíz hónappal visszavonulása után a folytatás mellett döntött Libby Trickett, az ausztrálok háromszoros olimpiai bajnok úszója. A 25 éves sportoló tavaly a számára viszonylag sikertelen római világbajnokság után - egy ezüst- és két bronzérmet szerzett - hosszabb pihenőre vonult, majd decemberben közölte: felhagy a versenysporttal. „Nemrég a csendes-óceáni bajnokságot nézve született meg bennem a döntés. Szeretnék elindulni a 2012-es londoni játékokon is” - jelentette ki szerdán. Trickett - lánykori nevén Lenton - 2004-ben, Athénban egy (4x100 m gyors), Pekingben pedig két (100 m pillangó, 4x100 m vegyes) aranyérmet nyert, ezen kívül a vb-ken nyolcszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. A 2007-es melbourne-i világbajnokságon összesen öt elsőséget gyűjtött.

A Népszabadság című újság on-line kiadásában az alábbi cikk jelent meg a napokban, amit most idézünk:

"A lakosság háromnegyede támogatná az ötkarikás játékok hazai megrendezését. Felfoghatatlanul sokba kerülne, soha nem tapasztalt összhangra lenne szükség a politikusok, a gazdasági élet szereplői és a lakosság között – a magyarok háromnegyede mégis olimpiát rendezne. A siker iránti vágy minden józan érvet felülír. Akár még nyerhetünk is vele. Magyarország történelmének egyik legnagyobb sikere lenne, ha hazánk olimpiát rendezhetne. A magyar felnőtt lakosság több mint háromnegyede gondolja így. Hetven százalék támogatná, hogy Budapest jövőre megpályázza a 2020-as olimpia rendezési jogát, de alig nyolc százalék hisz abban, hogy el is nyerjük. A többség szerint ez legfeljebb a második, illetve a harmadik nekifutásra sikerülhet. Különösen a 18–39 évesek lelkesednek az olimpia megrendezésének a gondolatáért, míg a pályázat gondolatát főként a nők, a hatvan év felettiek és a dél-dunántúli községekben lakók támogatják. Az össznépi lelkesedést egyébként a diplomás vidékiek osztják a legkevésbé – derül ki az Ipsos Zrt. közvélemény-kutatásából.

Szingapúrban 2010. augusztus 14-26. között 12 napon át ugyanabban a 26 sportágban (nemzetközi szövetségi besorolás szerint) versengtek a fiatalok, amelyek a 2012. évi londoni Nyári Olimpián is szerepelnek, igaz, csak 201 versenyszámban (Londonban 300 lesz), amelyekből - a NOB jóvoltából – jónéhány, újonnan kitalált vegyes csapatversenyt rendeztek. A résztvevő sportolók számát 3500 főben határozták meg (a tényleges 3522 lett), valamennyi, a NOB-ba felvételt nyert 204 országot bevonva (Kuvaitból csak egyéni indulók vehették részt az olimpiai bizottságuk felfüggesztése miatt) és az egyes sportágakban a 14-18 éves korosztályok képviselőiből válogattak a nemzetközi szövetségek döntéshozói.

Hosszú ideig az amerikai birkózó Chris Taylor volt minden idők legsúlyosabb olimpiai szereplője. Az 1972-es müncheni olimpián a szabadfogás szupernehézsúlyában bronzérmet szerző sportoló 196 centiméter magas volt és emellett 187 kilogrammos versenysúllyal rendelkezett. A későbbi győztes szovjet Alekszander Medvegy csak vitatott bírói döntéssel győzte le őt a müncheni olimpia első körében, így lett végül bronzérmes. Az amerikai birkózó meglehetősen korán, 1979-ben, két évvel visszavonulása után, mindössze 29 esztendős korában hunyt el. Taylor rekordja egészen a 2008-as pekingi olimpiáig volt érvényben, ahol egy Guam-ról érkezett cselgáncsozó, bizonyos Ricardo Blas jr. döntötte meg, aki félelmetes testméretei miatt már kis korában megkapta a „Kis hegység” (Little mountain)becenevet.

A labdarúgás világában bevett szokás, hogy a nemzeti csapatok hivatalos mezén annyi csillag szerepel, ahányszoros világbajnok az adott együttes. Ebből a szempontból Uruguay viszont kivételt képez, hiszen náluk négy csillag van a nemzeti mezen, dacára annak, hogy csak kétszeres (1930,9150) világbajnok az együttes.

A magyarázat azonban egyszerű a négy csillagra, hiszen Uruguay csapata kétszer nyerte meg a nyári olimpia labdarúgó tornáját is (1924, 1928) és abban az időszakban még nem volt labdarúgó világbajnokság, így az uruguayiak azt a két győzelmet is teljes értékű világbajnoki címnek tekintik.

Jóváhagyták a londoni szervezők a 2012-es olimpia vízilabda tornájának helyszínére vonatkozó terveket. Az ideiglenes létesítmény szürke színű lesz majd, amelynek a teteje felfújhatóra lett tervezve. Az uszoda az Olimpiai Park déli részén kerül majd kialakításra, a könnyűszerkezetes tetőzet viszont különleges szigetelést fog adni a medencének, amelynek köszönhetően csökkenni fog a belső páratartalom. „A Water Polo Arena egy különleges, dinamikus épület, amely az Olimpiai Park egyik fontos arculati eleme lesz. A csarnok kialakítása is innovatív, a könnyűszerkezetes megvalósítás pedig a sportolók és a nézők érdekeit is szolgálja” – nyilatkozta David Higgins a szervezőbizottság vezetője. Az aszimmetrikus alakzatú, 5000 néző befogadására tervezett csarnok építését jövő tavasszal kezdik majd el, a tervek szerint pedig 2012 tavaszára fejeződik be. A vízilabda mérkőzések helyszínét az olimpia után teljesen lebontják és a tervezettek szerint az ország egy másik részén, részben, vagy teljes mértékben hasznosítják újra. A tervezett csarnokról már látványtervek is készültek és érdekes módon (vajon miért?) a britek magyar zászlókat is tettek az egyik rajzra…

Hetvenhat esztendős korában, pénteken Utrechtben elhunyt Anton Geesink, olimpiai bajnok holland cselgáncsozó. A legendás sportember több hete kórházban feküdt és három hete az intenzív osztályon ápolták, betegségének okát azonban egyelőre nem közölték. Az európai dzsúdó sport talán legnagyobb egyénisége volt, 1952 és 1967 között 21 aranyérmet nyert az Európa-bajnokságokon, és elsőként győzte le világbajnokságon a japánokat 1961-ben. Három esztendővel később, az 1964-es tokiói olimpián a 15.000 hazai szurkoló nagy megdöbbenésére a holland óriás a toronymagas esélyes japán Kaminaga Akiót múlta felül az abszolút kategóriában. Geesink 1987 óta volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, aki azon kevés sportoló közé tartozott, akiről (Utrechtben) még életében szobrot emeltek (ld. kép balra). A tokiói olimpiáról viszonylag kevés mozgókép maradt fent a neten is, de Geesink döntője természetesen megvan és az alábbiakban látható:

Az olimpiai pénzügyek sokszor okoznak botrányt a játékok kapcsán, ez úgy tűnik, különösen igaz lesz majd a 2014-es téli olimpia és Szocsi esetében. A HVG legfrissebb számában a lap moszkvai tudósítójának, Poór Csabának a cikkében az oroszok labdarúgó világbajnoki rendezési tervei mellett a négy év múlva esedékes téli olimpia pénzügyei is terítékre kerülnek, a cikk vonatkozó részét idézzük szó szerint:

Bár kevéssé közismert, de tény, hogy manapság is vannak még úgynevezett vegyes számok az olimpia programján, ahol férfiak és nők együtt versenyeznek. A vegyes páros számok mellett lovaglásban és néhány vitorlázó számban van még erre példa. A közelmúltban ilyen volt még a sportlövészet is, ahol az 1992-es barcelonai olimpián ráadásul egy igazi kuriózum is született, hiszen egy hölgy minden férfit vetélytársát megelőzve lett olimpiai bajnok. Igaly Diána athéni győzelme sokak számára örök emlék, amely lehet, hogy be sem következik, ha nincs egy bizonyos Zhang Shan. A skeet lövészet az 1968-as olimpián került fel az olimpiai programba, ahol 1972 és 1992 között nyílt versenyszámként rendezték, így a férfiak mellett nők is indulhattak benne. Zhang már a barcelonai olimpia selejtezőjében megmutatta, hogy számolni kell vele, ahol tökéletes (150 korong) teljesítménnyel előzött meg mindenkit.

Ismét egy olyan dolog, amely magyar ötlet alapján indult el. Lemhényi Dezső, az Olimpiai Bajnokok Klubjának alapító elnöke, a legendás Butykó ötletére a magyar sportolók ugyanis 1998-ban a helyszínen ünnepelték az 1948-as nyári olimpia 50. évfordulóját. A következő alkalommal, Helsinkiben a megismételt ünnepélyes megnyitón már mások is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így fél tucat egykori résztvevő ország sportolói jelentek meg. A melbourne-i olimpia félévszázados évfordulóján (2006) pedig immáron negyven ország képviseltette magát Ausztráliában.  A római olimpia (1960) évfordulójára szervezett ünnepségre szerdán utazott el a magyar sportolói küldöttség, a pontos résztvevők listáját a mob.hu honlap alábbi cikke tartalmazza. A most már hagyományossá váló megismételt megnyitó ünnepségen ezúttal is ott volt az immáron 68 esztendős Giancarlo Peris, aki annak idején 18 esztendősen a fáklyaváltó utolsó tagjaként az olimpiai megnyitón szintén meggyújtotta a fáklyát.

Kevesebb, mint két év van hátra a londoni olimpiáig, amely a normál sportszeretők számára még elég távolinak tűnik, de a szervezők nyaka körül kezd szorulni már az a bizonyos hurok. Az utóbbi időben számos elismerő, az előkészületeket dicsérő hír látott napvilágot a 2012-es nyári olimpia kapcsán. Vannak persze nehézségek is, amelyekről eddig kevés szó esett. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szerint az angol főváros közlekedése lehet a legnagyobb gond. A szervezet aggódását Gilbert Felli, a NOB Végrehajtó Bizottságának vezetője fejtette ki: „Nem hiszem, hanem tudom, hogy a 2012-es olimpia legnagyobb problémája a közlekedés lehet. Már a rendezés odaítélésekor tudtuk mindezt, hiszen egy világváros arculatát, utcáinak szerkezetét nem lehet átalakítani. A kérdés csak az, hogy miként tudjuk majd orvosolni a felmerülő torlódásokat.” 

Az orosz műkorcsolyázó, Jevgenyij Pljusenko eltiltásáról már korábban is írtunk, ebben az ügyben született új fejlemény a héten. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) júniusi döntése ugyanis Pljusenko fellebbezésének hiányában jogerőre emelkedett, így az orosz klasszis – jelen állás szerint - nem lehet ott a számára hazainak minősülő 2014-es téli olimpián, amelynek Szocsi városa lesz a házigazdája. A még mindig csak 29 esztendős műkorcsolyázó menedzsere, Ari Zakarian azonban elmondta, hogy az ítélet ellenére védence folytatni szeretné pályafutását. Pljusenko a nyáron Japánban túrázott, most pedig Oroszországban tartózkodik, ahol hamarosan találkozik majd edzőjével és az orosz szövetség illetékeseivel is. A térdsérülésekkel küzdő klasszis három év kihagyás után Vancouver előtt egy évvel tért vissza a mezőnybe és a kanadai városban szerzett ezüstérmével jelezte, hogy még mindig a világ legjobbjainak egyike. A vancouveri siker után azonnal bejelentette, hogy Szocsiban is szeretne indulni. Mivel azonban állítólagos sérülése miatt kihagyta a világbajnokságot, majd ezen idő alatt mégis indult egy jégrevün, az ISU eltiltotta őt, amely ítélet most már komolyan veszélyezteti az orosz versenyző további karrierjét is.

A Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) szerint a tesztelések során - így a szingapúri ifjúsági olimpián is - kiválóan vizsgázott a rendszer, ezért a 2012-es londoni olimpián lézerpisztolyokra cserélik a légpisztolyokat az öttusaversenyeken. Az új technológia – az eddigi tapasztalatok alapján – Klaus Schormann, a szövetség elnöke és Albert herceg, az UIPM tiszteletbeli elnöke szerint is tökéletesen bevált. A lézeres fegyverekkel a lövészet költségei jelentősen, mintegy kétharmadnyival csökkennek, emellett sokkal biztonságosabbá is válik a futással kombinált utolsó szám, amelyet ezek után olyan helyeken is meg lehet majd rendezni, ahol eddig nem.

„Az új technikával szélesebb lesz a sportág bázisa, bármely országból érkezhetnek majd versenyzők – nyilatkozta Schormann az ifjúsági olimpia honlapjának. – Parkokban, vagy akár bevásárlóközpontokban is lehet majd versenyeket rendezni.” Albert herceg hangsúlyozta, hogy komoly fejlődést jelent a sportágnak a lézerfegyverek bevezetése. „Nagyon fontos szempont, hogy sokkal egyszerűbb a fegyverek szállítása, nincs probléma a repülőtereken sem. Ez a jövő útja” – nyilatkozta a monacói uralkodó. (Forrás: MTI)

Egy újabb puzzle darab került a helyére a London-2012 kirakós játékban, miután a napokban kijelölték a két év múlva sorra kerülő nyári olimpia sajtóközpontjának helyszínét. A One Great George Street elnevezésű konferencia központ (ld. kép) lesz a játékokról tudósító újságírók főhadiszállása az olimpia és a paralimpia ideje alatt. A központot Boris Johnson, London polgármestere nyitotta meg, amely az akkreditált és a nem akkreditált újságírók rendelkezésre is fog állni az olimpia ideje alatt, ahol összesen 50.000 médiamunkást várnak majd a helyszínre. A nap 24 órájában nyitva tartó központban egyszerre közel 250 (nem lesz ez egy kicsit kevés?) újságíró dolgozhat majd kényelmes körülmények között.

A háromszoros olimpiai bajnok James Tomkins befejezi sikerekben gazdag pályafutását. A bejelentésnek megadta a módját a veterán evezős, aki 45. születésnapján, csütörtökön jelentette be a végleges elhatározást. A csodás karriert a háta mögött tudó ausztrál sportember hat olimpián (1988-2008) vett részt, ahol összesen négy érmet (három arany- és egy bronz) nyert, ezen felül pedig hét világbajnoki cím gazdájának is vallhatja magát. Tomkins az 1992-es barcelonai olimpián szerezte meg első aranyérmét, ahol a kormányos nélküli négyes (a legendás „Oarsome Foursome”) tagjaként ért fel a csúcsra, majd Atlantában ismét ebben a számban ünnepelhetett. A 2000-es olimpiára már átült a kormányos nélküli kettesbe, ahol bronzérmes volt, igaz négy évvel később Athénban már ebben a számban is (Drew Ginn-el közösen) aranyérmet szerzett. A pekingi olimpián, 43 évesen is ott ült az ausztrálok hajójában, ezúttal a végül hatodik helyen végzett nyolcasnak volt tagja. A kínai fővárosban ráadásul pályafutása csúcspontjaként az a megtiszteltetés is érte, hogy országa zászlaját vihette a megnyitóünnepségen.

Szerdán 79 éves korában catonsville-i otthonában elhunyt a férfi kalapácsvetés melbourne-i olimpiai bajnoka, Harold Connolly. Az egykori kitűnő atléta a rendszeres napi edzését végezte szobakerékpárján, amikor elszédült, a földre esve beütötte fejét, így veszítette életét. A hírt az amerikai sportoló második felesége, az egykori háromszoros olimpikon (1960-1968 között) Patricia Daniels jelentette be a sajtónak. Az akkor mindössze 25 esztendős atléta nagy meglepetésre győzött 1956-ban, ahol az esélyesebb szovjet kalapácsvetőket előzte meg. Az amerikai versenyző egy kis furfangot is segítségül hívott a győzelemhez, hiszen a döntő előtti napon a késő esti edzései után a 70 méteres vonal közelében hagyott nyomokat kalapácsával, hogy ezzel sokkolja ellenfeleit, akik másnap reggel a nyomokat látva úgy gondolták, hogy Connolly verhetetlen. A kis Harold eredetileg súlylökőként kezdte pályafutását, de a sportági legendárium szerint akkor váltott át a kalapácsvetésre, amikor az edzésen elkezdte visszadobni a szert a specialistáknak és kiderült, hogy ő messzebbre tudja dobni a kalapácsot, mint ők…

Egy olimpia – legyen az nyári vagy akár téli – nem mindenki számára örömteli esemény, így a közelgő játékok megrendezésére pályázó városok, régiók mindegyikének kell belső ellenzékkel is számolnia. A 2018-as téli olimpia rendezésére pályázó müncheniek gondjairól már korábban is írtunk, a kezdetben kicsinek tűnő akadály azonban az elmúlt hetekben egész mozgalommá kezdte kinőni magát. „Az olimpia ellenes aláírás gyűjtési akciónk kifejezetten sikeresen zajlik – mondja a képen látható Axel Doering, a garmischpartenkircheni környezetvédelmi szövetség egyik vezetője – az emberek egymás kezéből tépik ki a listát, hogy ők is aláírhassák azt.” 

Szokatlan és bizarr hír látott napvilágot, legalábbis ami az olimpiai mozgalmat illeti. Hazájában, Gambiában halálra ítélték ugyanis a helyi olimpiai bizottság vezetőjét, Langtombong Tamba-t. A gyilkosságban való közreműködés és a demokratikus hatalom elleni szervezkedés okán született meg az ítélet a sportvezető, valamint hat társa ellen. Az ítélet szerint a vádlottak még 2006-ban szerveztek sikertelen puccsot az ország akkori vezetője, Yahya Jammeh ellen. A kedden nyilvánosságra hozott ítélet ellen az ország hadseregét egykoron irányító Tamba fellebbezett ugyan, de egyelőre kérdéses, hogy milyen eredménnyel.

A Gambiai Olimpiai Bizottság az üggyel párhuzamosan rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelyen a helyi labdarúgó szövetség alelnöki tisztségét is betöltő Tamba utódlása lesz a legfontosabb téma. Tambát egyébként még 2009 áprilisában választották meg az ország olimpiai bizottságának élére, amikor elődje, Alhaji Abou Dande Njie lemondott, ő pedig egyedüli jelöltként került hatalomra. Nem sokáig ülhetett nyugodtan a hivatalában, hiszen tavaly novemberben egy 12 millió dolláros sikkasztási ügy miatt letartóztatták.

Tamba pótlására a legesélyesebb utódnak Beatrice Allen tűnik, aki a vádak miatt őrizetbe vett sportvezető távollétében már eddig is ideiglenes vezetője volt a szervezetnek. Allen (ld. kép balra) egyébként már amúgy is (2006 óta) tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, így a nemzetközi támogatottságával és elfogadottságával sincsen probléma. Annál is inkább, mert már most is tagja a 2016-os riói olimpiával foglalkozó Koordinációs Bizottságának.