Titokban az öttusázóinktól vártam a legjobb szereplést, hisz mindkét versenyzőnk világbajnokként kvalifikálta magát az ifjúsági olimpia 24 fős mezőnyébe. Földházi Zsófiának sajnos a kombinált számban (futás és lövészet) kevésnek bizonyult a remek vívásának és kitűnő úszásának köszönhető 25 másodperces előnye, de így is dicséretes az ezüstérme. A fiúknál Demeter Gergely nagyon rosszul vívott (16. hely), s ugyan a fizikai számokban ő volt a legjobb, összességében nem volt esélye beszállni az éremért vívott harcba, de az így megszerzett 4. helye óriási küzdőszellemet takart. A vegyes csapatversenyben sajnos a magyarok elkerülték egymást (pedig mindketten a 2. legjobb európaiként végeztek, de ebben a sportágban éppen nem ez alapján állították össze a csapatokat), így nem volt esélyünk nemzeti csapattal indulni. Földházi – pedig információm szerint sérüléssel bajlódott – fehérorosz társával, 40 ponttal maradt le a dobogóról, s lett 4. (az a fránya vívás ugye, kedves Biruk sporttárs, aki ha csak megközelíti Zsófi vívóeredményét, simán dobogósok), míg Demeterék a futottak (inkább nevezném a végét laza kocogásnak) még mezőnyében zártak - 22. hely.

 

Sportlövészetben a 3 fős magyar csapat messze tudása alatt teljesített, mindhárman a nevezési eredményük alatt teljesítettek. A légpuskások mezőnyében Szijj Katinkának a biztos döntőbe jutáshoz (legjobb 8 versenyző) 4, míg Kapás Istvánnak 3 kör hiányzott, holott előzetes eredményeik alapján a döntőbe várhattuk őket. A szingapúri magyar csapat legrosszabb eredményét a pisztolyos Bartók Csaba produkálta, a versenyeredménye 10 körrel maradt el az utolsó előtti helyezettől, 31 körrel a nevezési szintjétől és 50 körrel kapott ki a selejtező legjobbjától. Ezt nem is érdemes kommentálni!

 

Berki Lilla a súlyemelés egyetlen magyar résztvevője volt, Versenyszámának 8 fős mezőnyében utolsóként végzett, messze lemaradva a legjobb 6 teljesítményétől, s ha bár eredményével nem tudott, azzal írt sporttörténelmet, hogy ő hajtotta végre az Ifjúsági Olimpiák első súlyemelő gyakorlatát a nők 48 kg-os súlycsoportjának versenyében (40 kg szakítás).

 

Teniszben csupa nagyágyúnk indult. Versenyzőink világranglistás helyezéseik alapján messze a legnagyobb favoritok voltak, hisz mindössze női egyesben nem magyar volt az 1. kiemelt. A nők mindkét versenyszámában Babos Tímea a 4 közé verekedte magát, egyesben 4., míg párosban belga partnernőjével a bronzéremig jutott. Zsiga Máté szintén jól teljesített, egyesben holtversenyes 5. (a verseny 2. kiemeltjétől kapott ki), míg párosban Fucsovics Mártonnal együtt végzett az 5. helyen. Sajnos Wimbledon idei ifjúsági bajnokunknak rosszul ment Szingapúrban, tábla elsőként kapott ki jóval hátrébb sorolt brit ellenfelétől, majd a vigaszág (17-32. hely) versenyeire ki sem állt, s mivel sérüléséről nem hallottam, ezt sportszerűtlennek és az Ifjúsági Olimpia meghirdetett céljaival erősen ellentétesnek érzem!

 

Tornában a versenykiírás értelmében csak 1 fiú és 1 leányversenyzőnk kaphatott

meghívást. A 7 férfi és 5 női egyéni versenyszámban versenyzőink közepes teljesítményt nyújtottak, de Vágner Levente a lólengés (5. hely), míg Mitykó Bianka Szabina a női lóugrás (8. hely) 8-as döntőbe jutásáért érdemel dicséretet. Vágner az egyéni összetett versenyében is döntőbe jutott, s az ott elért 13. helyezése méltán tükre a magyar tornasport világban elfoglalt helyének.

 

Triatlonban 2 egyéni és 1 csapat versenyszámot rendeztek. Dudás Eszter a lányok versenyében szerezte a magyar csapat első „pontszerző” helyezését 5.-ként végezve, s Hankó Gábor 9. helye is dicséretesnek mondható a fiúk 32 fős mezőnyben.

A 2+2 fős vegyes csapatversenyben Dudás Eszter az európai egyes (EUR-1) csapatba került, amely végig a dobogóért harcolt, s az utolsó versenyzőjük, az osztrák Knabl szenzációs futásának köszönhetően meg is nyerték a versenyt, míg Hankó az EUR-3 csapattal a 6. helyen végzett.

 

Úszóink képezték a legnépesebb és egyben a legeredményesebb csoportot a magyar versenyzők körében. 8 versenyzőnk indult – 4 fiú és 4 leány, amely a maximálisan indítható létszámot jelentette –, s remek teljesítményüknek köszönhetően minden versenyzőnk valamelyik egyéni döntő résztvevőjeként úszhatott. Összességében 6 érmet (4 arany, 1 ezüst, 1 bronz) és 11 „pontszerző” helyezést értek el. Az úszók és egyben a szingapúri magyar küldöttség legeredményesebb versenyzője Kapás Boglárka lett, aki 2 arany- és 1 ezüstérmet szerzett igen lenyűgöző versenyzéssel. Tehetségének (és az előzetes bizalomnak) köszönhetően Pekingben is indulhatott már, de várhatóan Londonra érik igazán be, egyetlen problémája, hogy versenyszámaiban igen erős a hazai konkurencia. A nők mezőnyében 200 m pillangóúszásával ő érte el a legjobb FINA ponteredmény (881 pont), amely már kacsingat a nemzetközi felnőtt elit felé, 2:08.72 ideje a budapesti úszó EB 5. helyét érte volna, igaz a döntőbe nem tudott volna bekerülni, mert lett volna nála 2 jobb magyar úszónő.

A fiúknál Biczó Bence szintén 200 m pillangón (aki EYOF-ot nyert 2009-ben Tamperében ebben a számban) elért ideje lett a legjobb FINA pontszám szerinti eredmény (1:55.89 – 890 pont, ezzel 2. lehetett volna a 2010. évi felnőtt EB-n). Érdekesség, bizonyos úszáshoz értő elemzők úgy tartják számon őt, mint aki a nagy Michael Phelpset megverheti e versenyszámban Londonban (százon egyébként 6. lett)! Így legyen (de én megelégszem a Cseh Lacival is)!

Harmadik úszó olimpia bajnokunk Bernek Péter, aki 200 m háton győzött (Zámbó Balázs lett a 3.), míg a rövidebbik hátúszó számban 4. lett, 400 m gyorson pedig a döntő 8. helyén ért célba (100 m gyorson ugyan a selejtezőben 7.-nek csapott be, de visszalépett a középdöntőtől a 100 m hát érdekében). 5 egyéni és 1 váltószámban indult (hétben nevezték) és sajnos tőle láthattuk a magyar csapat második (az első Fucsovicsé) sportszerűtlen megnyilvánulását. 200 m gyorson (ha nem indul Szingapúrban, a felnőtt EB-n lett volna jelenése ebben a számban) legjobb idejétől 15 másodperccel elmaradva „lubickolt be” a 42. helyen (1:48.29 - 2:03.01). Ha nevezési idejét vesszük alapnak, Szingapúrban 1,5 másodperccel nyerhette volna e szám döntőjét. Komolytalan teljesítményével nem csak az érte szurkolókat, hanem 2 másik, előzetesen benevezett honfitársát is cserbenhagyta, hisz ha visszalép, akkor bármelyik magyar kollégája ennél csak jobb eredményt érhetett volna el.

A többiek is kitettek magukért, Ambrus Diána 200 m pillangón 4., Bucz Ágnes 100 gyorson 6., Zámbó Balázs 400 m gyorson szintén 6., Szána Zsombor Gyula 200 m pillangón 7., míg Olasz Anna a 400 m gyors döntőjében a 8. helyen végzett.

Mindkét váltónk, a fiúk 4x100 m vegyes-, valamint a lányok 4x100 m gyorsváltója is 7. helyezést szerzett, jobb szereplésre nem volt esélyük.

 

Vitorlázásban 2 fiú versenyzőnk indulhatott, a magyar csapat Benjáminja Nikl András István (14 éves és 10 hónapos) a szörfösök között (Techno 293) 12., míg Bathó Péter a Byte CII kategóriában 19. lett. Bathót sajnos két futamban is a mezőny végére sorolták, így a teljesített futamok alapján kieső 2 versennyel sem tudott előrébb végezni.

 

Vívásban a kadett VB 1-8. helye alapján lehetett rajthelyet szerezni (meg kontinentális versenyen), így fiataljaink közül 2 tőrvívó, valamint a kardvívó Szatmári András jutott ki az olimpiai versenyekre.Lupkovics Dóra már az első napon megadta az alaphangot bronzérmével (ő szerezte a magyar csapat első érmét), de a fiúknak nem sikerült követni őt. Györgyi Antal rendkívül rossz vívással minden ellenfelétől kikapott a csoportban, majd a 13 induló miatti hiányos 16-os táblán is, így utolsó helyen fejezte be a versenyét. A kardozó Szatmári jobban kezdett, a csoportján 3-2 győzelmi aránnyal jutott túl, így 5. helye bizakodásra adott okot a táblavívásra. Hogy nem így lett (végül 9. hely), arról a koreai Song Jong Hun tehet, aki a rettenetes csoporteredménye után (0 gy., -14 találati különbség) megtáltosodva (és valószínűleg edzőjének köszönhetően), a táblán először magyar ellenfelét győzte le a legkisebb különbséggel (15:14), majd többi ellenfelének sem adva esélyt, tuti győzelmekkel meg sem állt az aranyig. Szatmárinak biztosan jól jött volna a külső segítség edzője formájában a koreiai elleni asszó során, de mivel magyar edzőt nem vittek ki (lásd hozzászólás), így csak magára hagyatkozhatott, s ez kevésnek bizonyult. Sok-sok vívóversenyen megfordultam már, de ilyet én még nem láttam, hogy valaki ilyen szenzációs teljesítményt nyújtson az elkeserítőre sikeredett csoportköre után. Jellemző, ez is csak itt, az Ifjúsági Olimpián fordulhatott elő (s az itt alkalmazott komolytalan szabálynak köszönhetően), mert sem világversenyt (Világkupa, VB, EB – az olimpián nincs csoportvívás) sem más nemzetközi versenyt (a felnőttektől a kadett korosztályos szintig) nem lehet nyerni 0-s csoportkörrel, mert az biztos kiesést jelent.

Egyéni eredményeik alapján a csapatversenyben (3+3 fős vegyes) csak Lupkovics volt érdekelve az EUR-3 csapat tagjaként, s a 9 csapat közül a 6. helyet sikerült megszereznie nemzetközi csapatuknak (kontinentális alapon és az egyéni helyezés figyelembe vételével történt a besorolás).Érdekesség, az olaszok szinte nemzeti csapatot indíthattak a versenyben (EUR-1), mert a női kardvívás kivételével minden egyéni versenyszámban az ő versenyzőjük lett a legjobb európai (férfi tőr-1., női tőr-1., férfi pbt.-1, női pbt.-2., férfi kard-2., női kard-9., így a női kard orosz győztesével kiegészülve „agyonverték” a csapatmezőnyt). Összesen a 7 vívó versenyszámban 4 arany- és 2 ezüstérmet szereztek.

 

A nemzetek közötti rangsorban Magyarország 6 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzérmével – a vegyes csapatokban szerzett, több országot érintő érmek kivételével – összességében a 8. helyet szerezte meg:

 

Dudás Eszter arany-, míg Babos Tímea bronzérme a Mixed NOCs (vegyes csapat) eredményében található!