Szerdán 79 éves korában catonsville-i otthonában elhunyt a férfi kalapácsvetés melbourne-i olimpiai bajnoka, Harold Connolly. Az egykori kitűnő atléta a rendszeres napi edzését végezte szobakerékpárján, amikor elszédült, a földre esve beütötte fejét, így veszítette életét. A hírt az amerikai sportoló második felesége, az egykori háromszoros olimpikon (1960-1968 között) Patricia Daniels jelentette be a sajtónak. Az akkor mindössze 25 esztendős atléta nagy meglepetésre győzött 1956-ban, ahol az esélyesebb szovjet kalapácsvetőket előzte meg. Az amerikai versenyző egy kis furfangot is segítségül hívott a győzelemhez, hiszen a döntő előtti napon a késő esti edzései után a 70 méteres vonal közelében hagyott nyomokat kalapácsával, hogy ezzel sokkolja ellenfeleit, akik másnap reggel a nyomokat látva úgy gondolták, hogy Connolly verhetetlen. A kis Harold eredetileg súlylökőként kezdte pályafutását, de a sportági legendárium szerint akkor váltott át a kalapácsvetésre, amikor az edzésen elkezdte visszadobni a szert a specialistáknak és kiderült, hogy ő messzebbre tudja dobni a kalapácsot, mint ők…
Connolly azok közé tartozott, akiről a születéskor kevesen mondták volna meg, hogy igazi bajnok lesz. Az 1931 augusztus elsején született sportoló bal keze a szülés során megsérült (a kar idegvégződései szenvedtek károsodást), később pedig gyermekként 13 alkalommal el is törte azt. A bal kéz ennek megfelelően sutább is maradt, mint a jobb és végül közel 10 cm-el rövidebbre nőtt. Az akkori élményekről így irt visszaemlékezésében a későbbi világrekorder: „Kitaszítottnak, elesettnek éreztem magam akkoriban. Amikor rendszeresen ott ültem a kórház várótermében, akkor úgy éreztem, hogy mindenképpen csatlakozni akarok a normál társadalomhoz. Hátrányos helyzetű voltam, aki ismerte, átérezte, a saját bőrén tapasztalta azt, hogy milyen az, amikor az embert nem fogadják el. Akkoriban még nem létezett az a kifejezés, hogy parasportoló, nem kezelték méltóságteljesen a hozzám hasonló sportolókat.”
Amikor az 1956-os olimpián megnyerte a férfi kalapácsvetők versenyét, akkor a fotósok azt kérték tőle, hogy pózoljon, ő azonban csak a jobb kezét emelte a magasba a siker jelzéseként. Mivel kalapácsvetésben alapvető a kar ereje, ebben nyilván hátrányt szenvedett az amerikai sportoló, aki ezt lábának fejlettebb izomzatával és pörgésének sebességével igyekezett kompenzálni. Connolly négy olimpián vett részt pályafutása során, az 1956-os siker után Rómában nyolcadik lett („Túl nagy nyomás volt rajtam" - nyilatkozta ekkor), majd Tokióban a hatodik helyen végzett, a mexikóvárosi olimpián pedig nem is jutott be a döntőbe. Az 1972-es olimpiára is szeretett volna eljutni, de az amerikai válogatón mindössze az ötödik lett, így nem jutott már ki Münchenbe. Sikerekben gazdag pályafutása során az amerikai versenyző hat alkalommal döntött világrekordot (1956 és 1965 között 68,54-ről 71,26-ra tornázta fel a legjobb eredményt, ebben a közel tíz éves időszakban csak ő javított rekordot, az ő csúcsát döntötte meg később Zsivótzky Gyula).
Connolly számára nem csak a győzelmet, hanem egy románc kezdetét is jelentette a melbourne-i olimpia, ahol megismerkedett a csehek diszkoszvető olimpiai bajnokával, Olga Fikotovával. A hideg háborúban egy cseh-amerikai kapcsolat nem volt éppen mindennapi, amelynek érdekében neki is sokat kellett tennie. Az olimpia utáni évben Connolly elutazott Prágába, hogy a cseh elnöktől kérjen engedélyt a pár által akkorra már komolyan tervezett esküvőre. Az esküvőt végül 1957-ben a csehszlovák fővárosban rendezték, ahol 40.000 ember ünnepelte a két olimpiai bajnok házasságkötését. A kapcsolat nem volt rövid életű, a pár Los Angelesben élt másfél évtizedig, igaz kapcsolatuk végül válással végződött 1973-ban. Egy évvel később Connolly már újra nősült, ekkor vette feleségül Patricia Danielst is, aki többek között a kitűnő sprinter, Evelyn Ashford edzője is volt.
