Magyarországról végül 51 sportolónak - 28 fiú és 23 leány – sikerült kivívnia a részvétel jogát 18 sportágban (sajnos egyik csapatsportágban sem sikerült), akiknek küzdelmeit a rendezők jóvoltából sikerült végig nyomon követnem. A SYOGOC kiváló weboldalt hozott létre, ahol élő kapcsolaton keresztül 10 csatornán voltak láthatóak az egyes versenyek, ezen kívül az eredmények folyamatosan frissülve és naprakészen voltak követhetőek, ráadásul a szervezők megtették azt a szívességet is, hogy az egyes nemzetek versenyzőinek eredményeit külön megkereshetővé.Azoknak, aki nem tudták figyelemmel kísérni a magyar sportolók szereplését, készítettem egy rövid sportágankénti összefoglalót az eseményekről, amelyet két részben közlünk:

 

Asztaliteniszezőnk közül Lakatos Tamás (1995. 08. 12.) kiválóan szerepelt, 4 közé jutása kellemes meglepést jelentett a főleg ázsiaiak által uralt sportágban. Nagyváradi Mercédesz is ügyeskedett, de sem egyéniben, sem csapatban – Tamással – nem volt esélye 8 közé jutni a 32 fős mezőnyben.

 

Atlétáink 7 fővel a második legnépesebb csoportot képviselték a magyar küldöttségben. A futószámokon kívül – ahol népes mezőny harcolt az érmekért – 14-17 fős mezőnyben bizonyíthattak fiataljaink, akik közül különösen Váradi Krisztina tett ki magáért a diszkoszvetés ezüstérmével, de hasonló dicséret illeti Töreky Balázst is a kalapácsvetés 3. helyéért. Nguyen Anasztázia a második legjobb európaiként szerzett 5. helyet 100 méteren – 36 indulóból –, de döntőt és 7. helyet ért Fertig Fruzsina teljesítménye is kalapácsvetésben. Az eskümondó Czúth Rékától – idei legjobb eredménye alapján a 6. legjobbként nevezték – jobb szereplést vártam a B döntő 3. helyénél (11.). Szintén csak a B döntőig jutott Káplár János diszkoszvető (9. hely), és Szabó Diána rúdugró is (14. hely).

 

Birkózásban mini küldöttségünk – 1 fiú és 1 leány – nem alkotott maradandót, még akkor sem, ha Kránitz András 6. lett súlycsoportjában. A „pontszerzést” egyrészt a kis létszámú mezőnynek – a 10 fiú és 4 leány súlycsoportban 7-8 fő indulhatott versenyszámonként –, másrészt szerencsés csoportbeosztásának köszönheti (3 fős csoportba került, így az 5-6. helyért mérkőzhetett a helyosztón). Mindhárom mérkőzését simán elvesztette, ellenfelein mindössze 1 pontot tudott csinálni. Németh Zsanett is hasonló cipőben járt – s itt nem a birkózólábbelire gondolok –, csak a csoportutolsók helyosztó mérkőzésén (7-8. hely) tudott győzedelmeskedni, addig pontot sem szerzett.

 

Cselgáncsozóink kitettek magukért – országonként és nemenként ugyan csak 1-1

versenyző indulhatott –, mindkét versenyzőnk érmes lett, a magyar csapat legkönnyebbje (44 kg), Batizi Barbara ezüstöt, míg a 81 kg-os Tóth Krisztián bronzérmet küzdött ki magának. A 4+4 fős, vegyes csapatversenyben nem volt szerencséjük, mindkettőjük csapata – Paris és Birmingham – kikapott a 8 közé jutásért.

 

Evezésben mindkét egységünk jól harcolt, a női kormányos nélküli kettesek versenyében Kiss Hellaés Uglik Szimóna a döntőig jutott, s lett ott 6., míg a fiúk egypár küzdelmében Bíró Márk épp csak lemaradt döntőről, de elszántságát és küzdeni tudását jól bizonyítja a B döntő megnyerése (7. hely).

 

Íjászatban Linster Sebastian képviselhette a magyar színeket, ahol hagyományaink alapján vérmes reményeket nem táplálhattunk. Ez az egyéni verseny során be is bizonyosodott, a selejtezőben 27. eredménye alapján kevés esélye volt továbbjutni a 16 közé (s nem is jutott, s lett ezzel holtversenyes 17.), csakúgy, mint a 1+1 fős vegyes csapatversenyben, pedig ott a lányok 4. legjobb selejtezős eredményét elérő indiai versenyzővel került párba.

 

Kajak-kenusaink ismét bebizonyították, a magyarok a sportág világ elitjét alkotják a síkvízi számokban. Farkasdi Ramona és Tótka Sándor végig uralták versenyszámukat a szokásostól eltérő ovális pályán, mind a selejtezőt (24 versenyzővel), mind a „head to head” verseny (kettesével egymás ellen versenyeztek ellentétes irányban) összes futamából győztesen kerültek ki, amely olimpiai bajnoki címet eredményezett mindkettőjüknek. Régóta követem az olimpiák síkvízi versenyeit, ezért bizton állíthatom, sem a versenyzők, sem a nézők számára nem adott élményt e versenyforma, sokkal élvezetesebb a hagyományos 9 pályás egymás melletti vetélkedés!

Megpróbálkoztak a számukra ismeretlen szlalom versenyszámban is eredményesek lenni, ez Tótkának sikerült jobban, kis szerencsével 8 közé juthatott volna (ha nem a selejtező legjobbját, a szlovén fiút kapja a negyeddöntőbe jutásért), míg Farkasdi lemaradt a legjobb 16 mezőnyéről.

 

Kerékpározásban mindent megpróbáltak versenyzőink az egyetlen, 3+1 fős vegyes versenyszámban, de felkészültségük és tudásuk alapján csak a 30. helyet sikerült megszerezniük a 32 nemzet vetélkedésében a kissé követhetetlen – az elért időeredményeket hibapontokra számolták át – csapatversenyben. A 3 fiú közül Stubán Ferencországúton – 28. hely –, Fenyvesi Péter hegyikerékpározásban – 14. –, míg Szoboszlai Patrik BMX-ben – 17. hely – vetélkedett, az egyetlen hölgyindulónak, Kéri Zsófiának pedig minden szakágban teljesítenie kellett a pályát (túlélőverseny nőknek, neki ez a 24., 17., 16. helyen sikerült). Ráadásul sikerült olyan bonyolult és érthetetlen szisztémát kitalálniuk a rendezőknek, hogy a sokat megélt, öreg olimpiai rókáknak sem volt könnyen érthető az eredményszámítást! Remélem, ezt a versenyformát soha sem alkalmazzák a felnőttek olimpiáján! A beszámoló folytatása hamarosan következik...