Furcsa dolog ez. A kitűnő tornászt, Makray Katalint két helyről ismerhetik a leginkább a sportrajongók, de egyik sem (amúgy kiváló) sportolói pályafutásához köthető. Az olimpia ezüstérmes tornásznő ugyanis sokak számára inkább a 70-es, 80-as évek népszerű TV Torna sorozatából lehet ismerős, a fiatalabb generációk képviselői pedig a MOB elnök Schmitt Pál feleségeként ismerhetik őt a leginkább. A napokban 65. születésnapját ünneplő tornász legnagyobb egyéni sikerét az 1964-es tokiói olimpián érte el, ahol a felemáskorlát szerenkénti döntőjébe harmadikként került be a cseh Vera Caslavska és a szovjet Polina Asztahova mögött, de a később kilencszeres olimpiai bajnokként minden idők legeredményesebb tornászává váló Larissza Latinyina előtt. A fináléban Caslavska rontott (leesett a szerről), így mindenki egy hellyel előrébb került és így lett végül Makray Katalin ezüstérmes. A magyar női csapattal 1964-ben és négy évvel később is az ötödik helyen végzett. 

Hat nyári olimpián szerepelt 1988 és 2008 között, győzött 800 méteren a Sydney-ben rendezett 2000-es olimpián, országa egyik legismertebb sportembere. A labdarúgó legenda, Eusebio mellett Mozambik leghíresebb szülötte, Maria Mutola számára viszont több mint két évtizedes pályafutása után most már nem az atlétikai pálya tölti ki a mindennapokat. A 38 éves, egykori háromszoros szabadtéri és hétszeres fedett pályás világbajnok futó ugyanis a 2008-as pekingi olimpiát követő visszavonulása után visszatért eredeti sportágához, a labdarúgáshoz. Mielőtt még híres atléta lett volna, naphosszat focizott (főként fiú) társaival Maputoban, Mozambik fővárosában, a játék iránti lelkesedése pedig azóta is töretlen. Országa egyetlen olimpiai érmes sportolója azonban most nem Mozambikban, hanem Dél-Afrikában, az idei labdarúgó világbajnokság helyszínén futballozik. Új otthonában, Johannesburgban ugyanis tagja a Luso Africa nevű női labdarúgó csapatnak, amely jelenleg is harcol azért, hogy bekerüljön a rájátszásba, így versenyben maradhasson a bajnoki címért.

Szombaton immáron 156. alkalommal rendezték meg a legendás Oxford-Cambridge evezős versenyt, ahol két amerikai egyetem nyolcasai küzdenek egymással. A verseny történetében számos olimpiai bajnok nyert már korábban. A leghíresebb közülük a négyszeres olimpiai bajnok Matthew Pinsent (1992,1996 – kormányos nélküli kettes, 2000,2004 – kormányos nélküli négyes), aki pályafutása első részében az oxfordi csapat színeiben háromszor (1990, 1991 és 1993) nyerte meg a híres angol regattát.

A 2010-es versenyen az oxfordi hajó épített inkább egykori olimpikonokra, hiszen ott volt a sötétkék (dark blue) hajóban a pekingi olimpia férfi egypárevezősének „C”-döntőjét megnyerő (így összesítésben a 13. helyen végző) holland Sjoerd Hamburger a kormányos nélküli ketteseknél 2008-ban hatodikként záró amerikai ikerpár, Tyler és Cameron Winklevoss is, ám mégsem ők örülhettek a végén. A túloldalon ugyanis egy egykori olimpiai hatodik (1972-kormányos nélküli négyes) új-zélandi evezős, Chris Nilsson (ld. kép) vezetésével Cambridge rácáfolt az előzetes esélyekre. A korábban az amerikai és az új-zélandi olimpiai csapat mellett is dolgozó 60 éves tréner ugyanis kitűnően összerakta csapatát, amely fél távig még hátrányban evezett, majd végül egy hajóhossznyi különbséggel győzött. A verseny 1829 óta íródó történetében a cambridge-i hajó immáron 80-75 arányban vezet Oxford ellen. Az idei futam az ALÁBBI LINKEN angol kommentárral újra megtekinthető.

„Anglia válasza az Eiffel-toronyra” – így mutatta be Boris Johnson polgármester a 2012-es londoni olimpia egyik leendő ékkövét, a 118 méter magasra tervezett ArcelorMittal Orbit névre hallgató létesítményt. Az indiai Anish Kapoor által tervezett, egy ufóval harcoló fémpolipot imitáló ultramodern (sokak által eléggé jellegtelennek tűnő) monstrum 19,1 millió fontból, közel 6 milliárd forintból épül majd fel. A két év múlva sorra kerülő olimpia egyik legnagyobb turista látványosságának számító építmény finanszírozásának nagy részét az indiai acélipari óriás, a névadó ArcelorMittal nevű cég adja 16 millió (!) fonttal, a többit pedig a Londoni Fejlesztési Hivatal adja bele a projektbe.

Aktuális vendége lesz április elején a XVI. kerületben működő Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Körnek. A 2010. április 8-án rendezendő program során ugyanis a vancouveri olimpikon sífutó, Viczián Vera (a képen) lesz a baráti kör vendége. Aki kíváncsi a kétgyermekes édesanya olimpiai élményeire, azt szeretettel látják az ingyenes programon, ahol kötetlenül lehet kérdezni Verát és az UTE jégkorong szakosztály fiatal (10-13 éves) jégkorongozóit és edzőit (Ancsin János – szakosztályvezető, Baróti Zsolt – edző)

Minden idők egyik legnépesebb brit küldöttsége vehet részt a 2012-es londoni olimpián. A Brit Olimpiai Szövetség (BOA) szerdai tájékoztatás alapján a házigazda nemzet legalább 500 fővel képviselteti magát a következő nyári olimpián. Bár ez a szám nem éri el az előzetes (optimista) becslések alapján várt 550 fős csapatot, így is az olimpiák történetének második legnépesebb brit csapata szerepelhet majd 2012 nyarán. A pekingi olimpián 311 sportolóval felálló brit küldöttség az éremtáblázat negyedik helyén zárt (47 érem, közte 19 aranyérem).

A mai napra csak egy egyszerű kérdésem van. Ki az a vancouveri olimpikon, aki 2006-ban Torinóban még más ország színeiben szerepelt az ötkarikás játékokon? Én egyet biztosan tudok, persze ez nem zárja ki, hogy lehet több ilyen sportoló is...

Jó hír a magyar szurkolók és az Angliában élők számára, hogy a londoni olimpia idején is lesz lehetőség a közös sportesemény nézésre. A londoni olimpia szervezői ugyanis hétfőn bejelentették, hogy a brit főváros négy forgalmas terén felállított óriás kivetítőkön lehet majd nézni az olimpia 16 napjának eseményeit. Boris Johnson, a város polgármesterének elmondása szerint Londonban négy helyen, a Hyde parkban, a Victoria parkban, a Jubilee Gardensnél és a Potters Fielden lesz majd olyan kivetítő, ahol az eseményeket azok is élvezhetik, aki adott esetben nem jutnak be egy-egy érdekesebb eseményre. A londoniak a woodstocki fesztivál megidézését és békés, az olimpia szellemiségének megfelelő közös szurkolást várnak a kezdeményezéstől és bíznak benne, hogy a 2012 július 27-e és augusztus 12-e között sorra kerülő esemény azért nem bolygatja fel az amúgy is világvárosnak számító London megszokott hétköznapi „nyugalmát”.

Napra pontosan harminc évvel ezelőtt hunyt el Jesse Owens, az elmúlt évszázad egyik legismertebb és legsikeresebb atlétája. A tizenegy gyermekes Owens család hetedik gyermekeként James Cleveland Owens 1913. szeptember 12-én látta meg a napvilágot. Az 1936-os berlini olimpia sztárja, a náci Németországban négy aranyérmet nyerő színes bőrű atléta pályafutásáról sok dolog köztudott, így az alábbiakban inkább a kevésbé ismert érdekességeket emeljük ki:

- Halála után egy aszteroidát is elneveztek róla a csillagászok, amely azóta is a 6758 Jesseowens nevet viseli

Azt mondják, hogy egy hazai rendezésű olimpia minden sportoló számára egyedi lehetőség az életben. Erről mondott le a napokban a britek olimpiai bajnok (2008-csapat sprint) kerekese, a 36 esztendő Jamie Staff, aki mindössze két évvel a londoni olimpia előtt bejelentette visszavonulását. A 27 éve (!) versenyszerűen kerékpározó brit sportember eredetileg BMX-esként kezdte pályafutását, két olimpiai szereplése előtt sem volt sikertelen két keréken, hiszen 1996-ban BMX világbajnoki címet szerzett. A 2002 óta pályakerékpáros Staff döntését vasárnap hozta nyilvánosságra saját honlapján. Elhatározásában nagy szerepe lehetett annak is, hogy januárban összeszedett hátsérülése miatt kénytelen volt kihagyni a napokban véget ért koppenhágai pályakerékpáros világbajnokságot.

Sokan ismerik és szeretik a legendás Beatles zenekart, de talán kevesen tudják, hogy a csapatnak (is) van olimpiai vonatkozása. Igaz nem maga Paul McCartney vagy Ringo Star indult az olimpián, viszont az együttes egyik albumának borítóján szerepel egy olimpiai bajnok sportoló is. A Beatles zenekar nyolcadik stúdió albuma, az 1967 júniusában megjelent Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band című lemez ugyanis speciális borítót kapott. A Jann Haworth és Peter Blake által tervezett albumborító máig az egyik legismertebb dizájnnal rendelkezik (1968-ban Grammy díjat is kapott a borítóterv).

Jelenleg ugyan olimpiai holtszezon van, de ettől függetlenül szívesen emlékezhetünk korábbi olimpiák magyar sikereire. Sorozatunkat a legendás Gerevich Aladárral folytatjuk, akiről születésének 100. évfordulója kapcsán a napokban nevezték el a budapesti Nemzeti Sportcsarnokot. Íme néhány érdekesség a hétszeres olimpiai bajnok vívó klasszis pályafutásából: 

Magyarországon számos létesítmény, iskola, csarnok, utca és egyéb közterület van elnevezve sikeres sportolóról, így köztük természetesen olimpiai bajnokokról is. Most induló sorozatunkban megnézzük, hogy a külföldi olimpiai bajnokok emlékét vajon milyen módon őrzik hazájukban. Kezdjük a gyűjtést az olimpiai bajnok sportolókról elnevezett stadionokkal.

Romániában nemzeti hősnek számított a hatvanas években a diszkoszvető Lia Manoliu. A hat nyári olimpián is részt vevő sportoló Rómában és Tokióban bronz- , majd 1968-ban Mexikóvárosban aranyérmet szerzett. A később a Román Olimpiai Bizottság elnöki tisztét is betöltő Manoliuról halála (1998) után nem sokkal nevezték el a bukaresti Nemzeti Stadiont. Az 1953-ban, a mi Népstadionunkkal egy időben megépített létesítményt amúgy jelenleg is felújítás alatt van. A 2008-ban lebontott betonkolosszusból egy 120 millió eurós beruházásból 2010 végére készül el a müncheni tervező cég által megálmodott ultramodern létesítmény (ld. kép), amely majd a 2012-es Európa Liga sorozat döntőjének a házigazdája is lesz.

Bár nem olimpiai bajnok, de a mozgalomban igencsak fontos szerepet tölt be a brazil Joao Havelange, aki 1936-ban úszásban, 1952-ben pedig vízilabdában szerepelt az ötkarikás játékokon. A 93 esztendős sportvezető tavaly beteljesítette élete főművét, hiszen a NOB-on belül az ő lobby munkájának is köszönhető volt az, hogy Rio de Janeiro megkaphatta a 2016-os nyári olimpia rendezési jogát. Rio-ban a Botafogo stadionja róla van elnevezve, amely a tervek szerint egyben a hat év múlva sorra kerülő olimpia megnyitó ünnepségének is otthont adhat majd.

Egyelőre a nagy előd, Abebe Bikila nyomába sem érhet az etióp maratoni futó, Siraj Gena, a hétvégi római maratoni győztese azonban méltó módon ünnepelte meg, hogy honfitársa után kereken 50 évvel ő is győzni tudott a 42 195 méteres táv végén az olasz fővárosban. A 25 esztendős futó ugyanis magabiztos vezetéssel közelített a befutóhoz, majd 300 méterrel a cél előtt levette mindkét cipőjét, így mezítláb futva, a megállás ellenére is kitűnő idővel (2:08,39) haladt át a célvonalon.Gena tette azonban nem volt teljesen önzetlen, az 1960-as futás évfordulójára gondolva ugyanis a szervezők 5.000 euros-s bónuszt ajánlottak fel annak, aki mezítláb célba érve nyeri meg a maratoni távot. Siraj Gena előnyéből futotta a gesztusra, így az anyagi siker mellett méltó módon emlékezhetett honfitársára.

A 125 éve született Dr. Mező Ferenc emléke előtt tisztelegve az alábbiakban közöljük Kis János, a Dr. Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör elnökének írását Magyarország egyetlen szellemi olimpiai bajnokának életútjáról:

A következő olimpiát két év múlva Londonban rendezik. Mivel nyári olimpiáról van szó, ráadásul a brit főváros jóval közelebb fekszik hozzánk, így várhatóan sokkal több magyar szurkoló utazik majd ki az eseményekre 2010 nyarán. A londoni szervezőbizottság külön hírlevélben igyekszik tájékoztatni az érdeklődőket az esetleges jegyvásárlási lehetőségekről. A hírlevélre az ALÁBBI  linken lehet feliratkozni. 

A londoni jegyek értékesítését ugyan csak 2011-ben kezdik el, de már most érdemes keresni az információkat, hogy le ne maradjunk a számunkra legérdekesebb eseményekről. A jegyértékesítési stratégiák várhatóan most sem változnak majd a korábbi nyári olimpiák rendszeréhez képest, így lesz a szokásos egycsatornás (vélhetően Pegazus Tours-os) magyarországi értékesítés mellett majd az Internet kínálhatja a másik olyan lehetőséget a magyar szurkolóknak, hogy belépőhöz jussanak.

A vancouveri olimpiának is megvoltak a maguk sztárjai, akikről az elmúlt hetekben sokat írtak a sajtóban és az Interneten is. Van viszont egy olyan sportoló, aki ugyan kiemelkedő eredményt nem ért el a kanadai városban, viszont mégis különleges szereplője a 2000-es évek olimpiáinak. A brazil Jaqueline Mourão-ról van szó, aki egyedüliként mondhatja el magáról azt, hogy a legutóbbi négy olimpián (2010, 2008, 2006, 2004) egyaránt ott volt versenyzőként. A most 34 éves sportember tehát hat éven belül négy olimpiára jutott el, ami nem rossz ahhoz képest, hogy korában az orvosi felmérések azt mutatták ki nála, hogy nem alkalmas nagyobb mértékű fizikai terhelésre a szervezete. A brazil sportoló mindössze 15 évesen kezdett el komolyabban foglalkozni a kerékpározással, első komolyab versenye pedig az 1997-es mountain bike világbajnokság volt. Ezt követően az Olimpiai Szolidaritási programnak is köszönhetően a 2004-es athéni olimpiára megszerzett kvalifikációjával ő lett az első brazil, aki ebben a szakágban ott lehetett az ötkarikás játékokon (18. hely). Az igazi fordulatot Mourao életében egy 2005-ös quebeci edzőtábor hozta meg, ahol akkora hóvihar fogadta őket, hogy nem tudtak kerékpáros edzéseken részt venni, így a holtidőben edző-férje (az egykori kanadai sífutó olimpikon, Guido Visser) javaslatára ekkor tanult meg sífutni.

Jacqeline Mourao téli sport karrierje innentől kezdve viharos gyorsasággal haladt, aki egy évvel ezután már ott lehetett a torinói olimpia sífutó versenyén is (10km - 67. hely). Pekingben újra a sífutók számára amúgy az egyik fő kiegészítő sportnak számító mountain bike-ban indult el az olimpián (19. hely), majd Vancouverben ismét láthattuk őt szerepelni a hölgyek 10 km-es sífutó versenyén (67. hely). A negyedik olimpiáján szereplő Jacqueline Mouraot a vancouveri olimpia záró ünnepségén hatalmas megtiszteltetés érte, hiszen ő vihette a brazil nemzeti színeket. A brazil sportolónő hazájában nem nagyon van hó, így Vancouver előtt igencsak kreatív módját választotta az edzési módszereknek, hiszen a brazil tengerpartok homokos (!) részein tréningezik – sífutó lécen - ld. az alábbi videót.

Szombaton ért véget a vancouveri paralimpián a jégkorong (sledge hockey) torna, amelyen első alkalommal már nem csak férfiak vehettek részt. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) tavaly áprilisi döntése értelmében a korábbi, csak férfiak számára kiírt tornával ellentétben Vancouverben már vegyes csapatok (mixed teams) versenyezhettek a sportágban. A szabályok szerint 15 fős csapatot lehetett nevezni a paralimpiára, abban az esetben azonban, ha valaki egy női játékos szerepeltetését is vállalta, akkor ez a létszám 16 főre duzzadhatott. A paralimpiai programban 1994 óta szereplő sportág női részének fejletlenségét egyelőre még az mutatja a leginkább, hogy a vancouveri játékokon részt vet nyolc nemzet egyike sem nevezett végül játékost a gyengébbik nem soraiból.

A 2006-os torinói paralimpia előtt a svédek be akartak nevezni egy hölgyet a hoki tornára, de akkor erre végül nem kaptak lehetőséget. A vegyes csapatokról szóló szabály egyelőre csak a 2010-es paralimpiára volt érvényes, a sportág nyitottságának megmaradásáról és a hölgyek esetleges Szocsiban történő hasonló szerepléséről majd csak később dönt a nemzetközi szövetség.

A nyári olimpiák történetével foglalkozók, a különlegességek iránt fogékony sportbarátok részére ismerősen csenghet az amerikai Edward „Eddie” Eagan neve, aki az egyetlen olyan sportoló a világon, aki téli és nyári olimpián is tudott aranyérmet szerezni. Az amerikai sportoló 1920-ban Antwerpenben ökölvívásban, majd tizenkét évvel később Lake Placidben a bobosok között is aranyérmes lett.

Eddie Eagan teljesítményéhez hasonló bravúrt ért el a 31 éves látássérült Viviane Forest. A Sydneyben (2000) és Athénban (2004) megrendezett nyári paralimpián a quebeci születésű sportolónő tagja volt a paralimpiai bajnoki címet szerző kanadai csörgőlabda válogatottnak. A 2010-es vancouveri téli paralimpián viszont alpesi sízésben indult el, ahol rögtön négy érmet is szerzett. Két ezüst- és egy bronzérem mellett övé lett a női lesiklás aranyérme, így a paralimpiai sportok történetében ezzel ő lett az első, aki téli és nyári játékokon is aranyérmet tudott szerezni.

Jelenleg ugyan olimpiai holtszezon van, de ettől függetlenül szívesen emlékezhetünk korábbi olimpiák magyar sikereire. Sorozatunkat a legendás Egerszegi Krisztinával kezdjük, akivel kapcsolatban sokan sok mindent tudnak, de van pár olyan érdekesség, ami talán említést érdemel a népszerű „Egér” sportolói pályafutása kapcsán:

A Brit Olimpiai Bizottság eltörölte Michael Whitaker díjugrató ötkarikás játékokra vonatkozó eltiltását, így elképzelhető, hogy a sportoló két év múlva Londonban mégis rajthoz állhat. A szervezet szabályai szerint olyan versenyző nem vehet részt olimpián, aki valaha megbukott doppingvizsgálaton, ugyanakkor a szerdai közlemény szerint Whitaker fellebbezése nyomán jelentős enyhítő körülmények vetődtek fel. Az 50 éves sportoló Tackeray nevű lovának szervezetében a szintetikus hormonként nyilvántartott altrenogeszt nyomaira bukkantak egy tavaly májusi, franciaországi versenyt követő ellenőrzésen, ezért júniusban pénzbüntetést kapott és négy hónapra eltiltották.

A háromszoros Európa-bajnok, 1984-ben csapatban olimpiai ezüstérmes Whitaker ügye különösen a kitűnő sprinter Dwain Chambers ügyének tükrében számít érdekesnek. A doppingvétség miatti eltiltása után 2005-ben visszatérő 31 éves sprinter ugyanis hiába futotta meg Peking előtt az olimpiai kiküldetéshez elegendő szintidőt, a Brit Olimpiai Bizottság a fenti elvek mentén hosszas pereskedés után sem engedte őt elindulni a 2008-as olimpián. Chambers nem adta fel a küzdelmet, a közelmúltban a dohai fedett pályás atlétikai világbajnokságon győzött a 60 méteres síkfutásban és bízik benne, hogy Londonban, a hazai rendezésű olimpián mégis szerepelhet. Mint tudjuk, hazai pályán minden nemzet szeretne eredményesen szerepelni, így (ha addig nem akad nála jobb sprinter), akár az ő esetében is találhatnak majd egy kiskaput az angol illetékesek. A precedens mindenesetre a Whitaker-üggyel már megvan hozzá, ami –mint tudjuk- az angolszász jogrendszerben sok mindenre elég lehet…

Már korábban is tudott volt, de március 15-én hivatalossá is vált, hogy három város pályázik csupán a 2018-as téli olimpiai játékok megrendezésére. A koreai Pyeongchang városa zsinórban harmadszor próbálkozik (2010-re Vancouver, 2014-re pedig Szocsi ellen veszítettek), mellettük a németországi München és a francia Annecy pályázik még a rendezésre. München lehetne az első olyan város, amely téli és nyári olimpia helyszínéül is szolgálhatna, Annecy viszont most először pályázik olimpiai rendezésre. A három pályázó közül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai 2011 július hatodikán, a dél-afrikai Durban-ben megrendezésre kerülő 123. kongresszuson választanak majd. A téli olimpiákat tekintve az 1988-as játékok óta most pályázik ismét csupán három város a rendezésre. Az előzetes egyeztetéseken ugyan többek között Östersund, Genf, Szófia, Szarajevo, Denver és Almaty is érdeklődött a rendezés iránt, de végül hivatalosan nem adták be pályázatukat. Ti mit gondoltok, melyik város lehetne a legjobb rendező?

Sok létesítményt (stadion, sportcsarnok) és közterületet (utca, tér) neveztek már el híres sportolókról, olimpiai bajnokról. Olyasmire azonban még aligha akadt példa, hogy valakiről egyenesen autópályát nevezzenek el. Ez történt azonban a jamaikaiak háromszoros olimpiai bajnok sprinterével, Usain Bolttal, akiről tavaly novemberben nevezték el hazájában a St. Catherine és Clarendon közötti útszakaszt, amely mostantól a Usain Bolt Highway nevet viseli. A sors furcsa fintora, hogy ez éppen az a pályaszakasz, ahol a BMW-jével száguldó (ld. kép) klasszis 2009 áprilisában egy autóbalesetben könnyebb lábsérüléseket szenvedett.

A vancouveri olimpián számos olyan sportoló szerepelt, akik valamilyen szempontból különlegesek voltak. Az olimpia alatt írt blog bejegyzésekben már írtunk számos érdekes témáról, most megnézzük, hogy kik voltak azok az idei téli olimpián, akik korábban már szerepeltek nyári játékokon is (ha valaki tud még ilyet, jelezze, bővítjük a listát)

Elsőként a kanadaiak gyorskorcsolyázóját, Clara Hughes-t kell megemlíteni, aki az 1996-os atlantai olimpián kerékpározásban indult, ráadásul érmeket is szerzett, hiszen mind az országúti versenyben, mind pedig az egyéni időfutamban a harmadik helyen végzett. A Torinóban 5000 méteren a gyorskorcsolyázók között olimpiai bajnoki címet is gyűjtő Hughes mindmáig az egyetlen olyan sportoló a világon, aki téli és nyári olimpián is egyaránt legalább két érmet nyert pályafutása során.

A kanadai jégkorongozóval, Hayley Wickenheiser-el folytatjuk a sort,aki Vancouverben sorozatban harmadszor volt tagja az olimpiai bajnok női együttesnek, emellett pedig 2000-ben Sydneyben részt vett a nyári olimpián is, ahol tagja volt a nyolcadik helyen végző kanadai softball válogatottnak is. Wickenheiser Pekingben is ott volt a nyári olimpián, de ott szakkommentátorként segítette a sotfball versenyek közvetítését.

A korábban magyarként induló, de 1998 óta horvát színekben versenyző Haklits András három nyári olimpián (2000, 2004, 2008) szerepelt kalapácsvetőként, Pekingben a nyolcadik helyen végzett ebben a versenyszámban. Vancouverben a horvát sportember a négyes bob csapat tagjaként szerzett huszadik helyezést.

A brazil sífutónőről, Jaqueline Mourao-ról egy későbbi posztban teszünk majd említést, ő amúgy az egyetlen sportoló a világon, aki a legutóbbi két téli (2010, 2006 - sífutás) és nyári (2008,2004 - kerékpározás) olimpián egyaránt részt vett.

A mai napon különleges évfordulót ünnepelhetünk a magyar olimpiai mozgalomban, hiszen 125 éve, 1885. március 13-án született dr. Mező Ferenc, a szellemi olimpiák egyetlen magyar győztese, a magyar olimpiai mozgalom kiemelkedő személyisége. Dr. Mező Ferenc a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tevékeny tagja volt 1948-tól egészen 1961-ig. Az 1928-as amszterdami olimpián szellemi olimpiai bajnokságot nyert Az olimpiai játékok története című munkájával, amely könyv formájában magyarul (1929), majd németül (1930) is megjelent. Dr. Mező Ferenc életrajzát a róla elnevezett nagykanizsai iskola honlapján olvashatjuk el.

Kilencvenegy éves korában elhunyt Henry Wittenberg amerikai birkózó, aki két olimpián is érmet tudott szerezni. A szabadfogású birkózó az 1948-as londoni olimpián a félnehézsúlyúak között úgy nyerte meg az aranyérmet, hogy az elődöntőben izomszakadást szenvedett a mellében. Bár edzője nem akarta engedni, hogy tovább versenyezzen, ő mégis vállalta a fellépést, és meg is nyerte a döntőt, hazatérése után pedig Bronxban hősnek kijáró fogadtatásban részesítették.

A TÉLI OLIMPIÁK TÖRTÉNETE címmel a Corvini Domini Egyesület székházában ( 1165. Budapest Mátyásföld, Táncsics u. 10.) a Borovitz házaspár gyűjteményéből 2010. március 13-án szombaton 16 órakor kiállítás nyílik. A Corvini Domini Egyesület és a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör közös rendezésében létrejött kiállítást Kázmér József a Corvini Domini elnöke és Dr. Hencsei Pál professzor, olimpiatörténész nyitja meg.

Néhány nappal a téli olimpia látványos záróünnepsége után ismét Vancouverre figyel a sportvilág: pénteken kezdődik a téli paralimpia.

A manapság már paralimpiai játékok néven futó eseménysorozat a második világháború után fejlődött ki, igaz annak idején még rekreációs jelleggel rendezett versenyekkel indult a történet. Az 1948-as londoni olimpia idején Dr. Ludwig Guttmann a Stoke Mandeville kórházban szervezett sportversenyeket brit világháborús veterán katonák, elsősorban gerincsérültek részére. Négy év múlva már a holland veteránok is részt vettek a versenyeken, az innentől kezdve pedig éves rendszerességgel megrendezett viadalok a paralimpiai mozgalom előfutárának számítottak. A mozgássérült és fogyatékkal élő sportolók számára a kilencedik Stoke Mandeville Játékokat Rómában rendezték meg 1960-ben, azóta is ezt az eseményt tekintik az első hivatalos paralimpiának. A nyári sportágak seregszemléje után 1976-tól kezdődően már télen is megszervezték a hasonló jellegű sportversenyeket. Eleinte más helyszínen rendezték meg az eseményeket, mint magát az olimpiát, 1988-tól kezdve (a téli játékoknál 1992-től) azonban már azonos városban, azonos létesítményekben kerül lebonyolításra a paralimpia, mint ahol az adott évi olimpia. Két évvel ezelőtt Pekingben már 148 ország 4200 sportolója vett részt a paralimpián, Vancouverben pedig több mint negyven ország 540 sportolója szerepel majd a március 12. és 21. között sorra kerülő téli játékokon.

A tízedik alkalommal megrendezésre kerülő téli paralimpián ezúttal 5 sportág (alpesi sí, biatlon, sífutás, kerekes székes curling, jégkorong) 64 versenyszámában rendeznek versenyeket

A vancouveri olimpia 16 napja alatt számtalan csodás történet látott napvilágot sikerekről, bukásokról. A német gyorskorcsolyázó, Anni Friesinger-Postma sztorija azonban talán nem kapott elég figyelmet, pedig a németek 33 éves versenyzője igencsak érdekes körülmények között lett újra (immáron harmadszor) olimpiai bajnok. A sérülései miatt az egyéni versenyszámokra ezúttal kevésbé felkészült és gyengébben szereplő (1000 méter – 14. hely, 1500 méter – 9. hely) az üldözéses csapatversenyben vigasztalódott.  A női 3000 méteres csapatverseny (ahol hárman egyszerre teljesítik a távot) elődöntőjében Friesinger az utolsó kanyarban már teljesen elfáradt, megbotlott, ekkor még egyensúlyban maradt ugyan, de a célegyenesben már végleg elcsúszott és végül hasra esve ért be a célba. A jégen úszó mozdulatokat (!) végző Friesinger hihetetlen rutinjával még a jobb lábát előre tolta (a célba érkezésénél a korcsolya számít), de ezt követően is dühösen verte a jeget (ld. lenti videó), mert azt hitte, hogy az ő hibája miatt kiestek.

Vannak olyan építmények, sportlétesítmények, amelyek hosszú időre egy-egy város, jelképéül szolgálnak. Ilyen lehet a napokban átadott új Holmenkollen síugró sánc is.

Eiffel-torony, Szabadság-szobor, Big Ben – csak néhány példa arra, hogy egy építmény mennyire hozzájárulhat egy város arcképének, hírnevének meghatározásához. Maracana stadion, Wembley, Madison Square Garden, Old Trafford – egy másik kiemelés, amely a fentihez hasonló megközelítéssel a sport szempontjából híres és rangos épületeket tartalmaz. A téli sportokat ismerők és szeretők számára a Holmenkollen név hasonlóan jól cseng. A norvég főváros, Oslo külvárosában található helyszín az északi sí sportok (sífutás, északi összetett, síugrás) bölcsőjének számít. Az első síugró versenyeket már 1892-ben megrendezték az itt található dombon, ahol az idők folyamán számos legendás ugró ért el kiemelkedő sikereket. A Holmenkollen otthont adhatott az 1952-es oslói olimpia síugró versenyeinek (125.000 néző előtt ugorhattak akkor – te jó ég !), három északi sí-világbajnokságnak (1930, 1966, 1982), itt rendezik hagyományosan a síugrók Északi Turné elnevezésű versenyének az utolsó állomását, az északi sportágak képviselői pedig évről-évre találkoznak itt egymással a Világkupa sorozat keretein belül. A következő kiemelkedő sportesemény a 2011-es északi sí-világbajnokság lesz. A rendezési jogot 2006-ban a norvégok csak úgy kapták meg a Nemzetközi Síszövetségtől (FIS), ha vállalták, hogy a XXI. századra már méreteiben és infrastruktúrájában is elmaradott létesítmény helyett egy vadonatúj sáncot építenek.