Az egyetlen zalai születésű olimpiai bajnok dr. Mező Ferenc Pölöskefőn született, 1885. március 13-án Grünfeld. Ferenc néven A kis zalai faluból indult az az életpálya, amely 76 éven át fáradhatatlan munkával, céltudatos tevékenységgel a sporttörténetírás terén és az olimpiai mozgalom fejlesztésében feledhetetlen érdemekkel lett példaadó. A pölöskefői mészárszéket vezető család fiaként ját Ő csinált sportot a faluban. Magasugró állványt eszkábált az apja boltjából szerzett szegek segítségével, egy kő kugligolyót kineveztek súlygolyónak, távolugró gödröt jelöltek ki, persze, homok nélkül, és futáshoz meghatároztak egy útszakaszt a faluban. A győztesnek a jutalom sem maradt el: kapott egy szem medvecukrot. Tizenegyen voltak testvérek, de csak heten élték meg a felnőttkort. Nagykanizsára költöztek ahol a Teleki út 20. szám alatt laktak, szülei is itt a városban vannak eltemetve. Mivel Pölöskefőn nem volt iskola az elemit a szomszéd faluban Gelsén végezte. Gimnáziumi tanulmányait hat éven át Nagykanizsán folytatta, majd Zalaegerszegen a későbbi nyelvész Pais Dezső osztálytársaként érettségizett. A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett tanári diplomát latin és görög nyelvből. „Tibullus a magyar irodalomban” című doktori értekezését kitüntetéssel, „summa cum laude” fokozattal ismerték el.

 

Tanári működése Rákospalotán indul a Wágner magángimnáziumban, majd iskolaigazgatói kinevezés folytán a zalaszentgróti polgári fiúiskolában tölti az 1913-14-es tanévet. Innen hívják be katonai szolgálatra, 32 hónapot tölt a fronton. Többször megsebesült, a kudarccal végződött piavei átkelés után a bakák hozták vissza sebesült hadnagyukat. A hadnagy tanár úr olyan népszerű volt katonái körében, hogy nem hagyták sorsára a bajban. A legmagasabb fokozatú kitüntetéseket kapta, arany vitézségi érmet, Vaskorona érdemrendet Ferenc József aláírásával. Leszerelése után Nagykanizsán tanított, majd a fővárosba költözött, a budai Mátyás Gimnázium tanára lett 1918-tól 1934-ig. Már a zalai tartózkodás is termékeny volt, a Nagykanizsa sportja című írását a fővárosi lapok is átvették. Jegyzetei sokasodtak az ókori írók tanulmányozása kapcsán, az óriási anyagból végül elsőként az ókori olimpiai történetének összeállítását végezte el. Magyar kiadót nem talált a 80 oldalas füzet megjelentetésére, a kikötések is az anyag tartalmi részének rovására mentek volna. Ekkor jutott tudomására, az olimpián művészeti versenyt is rendeznek irodalmi kategóriában, ahová sporttal kapcsolatos lírai, drámai és epikai művekkel lehet pályázni. A kikötés: nem haladhatja meg a kézirat a 20 ezer szót. Az Országos Testnevelési Tanácshoz (OTT) jelentkezett munkájával a szerző, de a terjedelem miatt 3 részre osztottan adta be, hogy eleget tegyen az előírásoknak. Mindhárom résszel versenyezni kívánt. Más pályázó is lévén, az OTT csak az első részét nevezte be, a másik két részt csak elküldte Amszterdamba, hogy egészben is lássa a munkát a bíráló bizottság. A 15 beérkezett munka közül dr. Mező Ferenc alkotását ítélték legjobbnak. Az volt a zsűri véleménye, hogy ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg a témában. A testület aranyéremmel jutalmazta Az olympiai játékok története című munkát. Dr. Mező Ferenc így emlékezett: „Isten segítségével győztem a versenyen. Augusztus 1-én hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbócra és felharsant nemzeti zsolozsmánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott. Mindezekhez a magam részéről csak annyit teszek hozzá: minden csalódásért kárpótol amszterdami sikerem, s boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak is javára lehettem."

Esztergomban értesült olimpiai győzelméről, ennek hatására fogant meg benne örökérvényűen, hogy kutatómunkának szenteli életét. Nagykanizsa magáénak vallotta egykori tanulóját, tanárát. A Ferencvárost is meghívták vendégjátékra, és a labdarugó mérkőzés előtt 2500 fős közönség éljenezte. Este 250 terítékes vacsorán ünnepelték az olimpiai győztes munkát. A könyv maga 1929-ben jelent meg magyarul, majd egy évvel később németül is. Ezt több nyelvre történt fordítás követte. A Mátyás Gimnáziumban osztályfőnöke volt többek közt a vívásban hatszoros olimpiai bajnok Kárpáti Rudolfnak. Tanári illetve igazgatói működése során mintegy 12.000 diákot tanított. 1935-42-ig a Berzsenyi Gimnáziumban latin-görög ismeretekkel gazdagítja tanítványait, innen útja a Kölcsey Gimnáziumba vezetett, ott igazgatóként működött, végül Vallás- és Közoktatási Minisztériumban a testnevelési ügyosztály vezetőjeként tevékenykedett.. Tanári munkássága mellett tudományos kutató és gyűjtő munkája révén tekintélyt szerzett magának tudományos csoportoknál. Javaslatára a II. világháború után folytatták és be is fejezték az Olümpiában még a múlt század utolsó harmadában Ernst Curtius göttingai régész által vezetett, de félbehagyott ásatásokat, melyeknek felújítására csak a II. világháborút követően kerülhetett sor, akkor már Emil Kunze irányításával. 1945 után bekapcsolódott a sportélet indításába, lakását ajánlotta a teendők megbeszélésének helyszínéül. Fáradhatatlan szervező. Az I. Országos Sportnapok rendezvényein előadásában az olimpiai eszme megújhodásáról beszélt az év augusztusában. 1947-ben Sárospatakon szervezi meg az első Olimpiai Napot. A londoni olimpia hatására javaslat született a Magyar Olimpiai Bizottság önálló szervezetként való működtetésére, amely 1947. február 10-én alakult meg, és ügyvezető alelnökévé megválasztották dr. Mező Ferencet. Természetes volt, hogy a minisztériumban a Testedzési Ügyosztályt vezette, innen lépett elő tanácsossá, majd miniszteri osztályfőnökké. Közben a Magyar Testnevelési Főiskolán is tanított sporttörténetet. Egyik legnagyobb megtiszteltetés 1948. február 17-én éri, St. Moritzban a téli olimpia után - olimpiai munkássága elismeréseként a visszahívott ifj. Horthy Miklós helyére - a NOB tagjai sorába választotta. Három héttel ezután azonban kormányrendelet született az Országos Testnevelési és Sportbizottság létrehozásáról, a MOB teljes átszervezéséről, és Mező Ferencet politikai okokból egyik napról a másikra félreállították. Két év múlva nem csak a nyugdíját vonták meg, hanem – mint egykori minisztériumi vezető- osztályidegennek ítélték, és nagyon nehezen, az utolsó órákban menekült meg a kitelepítéstől. Jobboldali szociáldemokrata bélyeget ütöttek rá, s bár a NOB tagja lett, Londonba nem vitték ki az olimpiára. Hamarosan a nyugdíját is megvonták.- vall erről az időszakról Mező Olimpia és Mező Zsuzsanna, Mező Ferenc két leánya. Akkor „fedezték” fel újra a Szovjetunió Olimpiai Bizottsága felvételét kérte a NOB-ba, majd Avery Brundage NOB elnök budapesti látogatása is segített.

 

Termékenyen publikált, 44 könyve és több száz tanulmánya jelent meg. Kiemelkedik munkái sorából a NOB megbízásából készült Az újkori olimpia címet viselő könyv. Ezt az alkotást a magyaron kívül még öt nyelven adták ki. Igazi közéleti egyéniség, aki szívesen teljesít társadalmi megbízatásokat is. Főtitkár volt a Magyar Olimpiai Társaságban, elnök a Testnevelési Tudományos Tanács Sporttörténeti Bizottságában és a Magyar Testneveléstudományi Társaságnál, díszelnök a Zala-Kanizsa Football Clubban. Előadásai itthon és külföldön 4000 alkalommal kaptak nyilvánosságot a rádióban, televízióban. 1959-ben aranydiplomát kapott. Dr. Mező Ferenc munkásságát magas kitüntetésekkel ismerte el az állam, képeit felhasználták a sporttörténeti fotóalbum elkészítéséhez. Tiszteletére indult a Dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia a tanulóifjúság körében, a Magyar sport c. könyvéből idéztek az országgyűlésben 1998-ban örök mementónak szánva: "Az ifjúság lelkébe csepegtetni a nemes versenyvágyat, megszüntetni vagy legalábbis csillapítani a testvérviszályt, megteremteni, sőt erősíteni az összetartozás tudatát, és tanúságot tenni az istenek iránt való határtalan tiszteletről és az olimpiai békéről." Így vallott magáról: "Az lett az életpályám, ami a kedvtelésem, a rögeszmém, a szenvedélyem volt. A görög kultúra és a sport." A nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola 1967. március 22-étől, a mezőkövesdi Építők úti általános iskola 1985-től, a budapesti Ond vezér 1991-től, a zalai tagokat tömörítő Olimpiai Baráti Kör 1998-tól viseli dr. Mező Ferenc nevét. 1961. november 21-én hunyt el Budapesten, hamvait a fiumei úti (volt Kerepesi úti) temetőben helyezték örök nyugalomra.

Két lánya született, a németül, angolul és franciául is beszélő külkereskedelemben dolgozó Olimpia, és a négy nyelven beszélő (német, angol, francia, orosz) Zsuzsanna, aki az IBUSZ-nál dolgozott. A hajdani pölöskefői fiú a XIX. századból, ma már sporttörténelem. Nemzetközileg elismert nagy sportvezető volt. Németül és angolul beszélt, a latint és az ógörögöt tanította is. Az utóbbi nyelv ismerete hozta meg számára a sikert, mert megírhatta az ókori olimpiák történetét. Ami egy nem várt, de megérdemelt aranyérmet jelentett Magyarországnak.

 

Nemzeti Sport Club, elnöki tanács tag, 1922

Erdélyi és Bánsági Sportújságírók Egyesülete, Nagyvárad, dísztag, 1930

Magyar Országos Lövész Szövetség Igazgatótanács, rendes tag, 1934

Budapesti Polgári Lövészegyesület, tiszteletbeli helyettes főlövészmester, 1946

Magyar Olimpiai Társaság, főtitkár, 1938-44

Vallás-és Közoktatási Minisztérium Testedzési Ügyosztály, osztályvezető, 1946

Fogadások (Totó) megszervezésére alakított Intéző Bizottság, tag, 1947

Magyar Olimpiai Bizottság, ügyvezető alelnök, 1947

Magyar Olimpiai Bizottság, iroda vezető, 1954

Testnevelési Tudományos Tanács Sporttörténeti Bizottság, elnök, 1958

 

(Részlet Kis János a Dr. Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör elnökének Az olimpiák krónikája c. készülő 14. könyvéből, mely kiadvány a Mező emlékév keretében jelenik meg)