Figyelmeztetést kapott a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól a svájci René Fasel, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) elnöke. A svájci sportdiplomata által elkövetett ”bűn”-ről a NOB a napokban ugyan kiadott egy hivatalos kommünikét, de a pontos részletek ebből sem láthatóak igazán.

A NOB közelmúltban elhunyt egykori elnökéről, Juan Antonio Samaranchról neveznek el utcát Spanyolország fővárosában, Madridban. A város közgyűlése szerdán egyhangúlag döntött úgy, hogy a 89 esztendős korában elhunyt sportvezető emlékét ilyen módon is megőrzi. Érdekesség, hogy az ötlet nem Samaranch szülővárosának, Barcelonának jutott először az eszébe, de aligha kérdéses, hogy a NOB-ot 1980 és 2001 között irányító diplomatáról a ’92-es olimpia rendező városában is méltó módon fognak megemlékezni a közeljövőben.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerdai döntésének értelmében elveszik a kínai női tornász válogatott sydney-i olimpián szerzett bronzérmét. A kínai csapatban szereplő egyik tornásznő Tung Fang-hsziao esetében ugyanis meghamisították a születési dátumot, aki így két évvel fiatalabb volt a 16 éves minimum korhatárnál. Tungot megfosztották a talaj szerenkénti döntőben szerzett hatodik és az ugrásban szerzett hetedik helyétől is. Az ügy akkor pattant ki, amikor a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) a pekingi olimpia előtt a kínai női tornászcsapat tagjainak életkorát vizsgálta.

Misa mackó, Cobi vagy Hodori ábrája sok olimpia barát számára lehet ismerős, hiszen ők mindannyian egy-egy nyári olimpia kabalafigurái voltak. Jóval kevésbé ismertek viszont a paralimpiai játékok kabalafigurái, amelyek ugyan szintén gondos művészeti tervezés után kerültek kialakításra, de mégsem annyira közismertek, mint az olimpiai kabalák. Most a nyári paralimpiai játékok (1980 óta meglévő) kabala figuráit mutatjuk be:

A magyar olimpikonok népes táborában számos családi kapcsolatot említhetünk meg. Vannak testvérek, szülők és gyermekek, házastársak és egyéb rokonságok. Ismeretesek azonban olyan családok is, amelyek három nemzedéke is rendelkezik olimpiai résztvevővel, róluk emlékezett meg dr. Hencsei Pál az alábbi válogatással:

A közelmúltban volt szerencsém Barcelonába utazni, ahol a sportrajongók számára kötelezőnek számító olimpiai létesítmények megtekintése mellett természetesen az Olimpiai Múzeumot sem hagyhattam ki. A 2007. március 21-én megnyílt múzeum gazdag, ugyanakkor eléggé rendszerezetlen gyűjteménnyel rendelkezik. A kétszintes kiállítási terület elején a világ sportjainak összességét igyekeztek (kicsit hevenyészett módon) bemutatni.

Vasárnap rendezték meg az országgyűlési választások második fordulóját Magyarországon, amelyen a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is akadtak olyan olimpiai bajnokok, akik versenybe szálltak a mandátumért. Így adott az alkalom arra, hogy megnézzük, hogy hazánkban (és külföldön) korábban mely ismert bajnokok voltak aktívak a politikai életben is:

A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Gyarmati Dezső 1990 és 1994 között, egy cikluson keresztül volt tagja a magyar országgyűlésnek, akkor a Magyar Demokrata Fórum (MDF) színeiben politizált. Érdekesség, hogy amíg Gyarmati Dezső a párt országos listájának 19. helyén még éppen mandátumhoz jutott, addig a listán mögötte egy hellyel álló olimpiai bajnok labdarúgó kapus, Grosics Gyula viszont már nem jutott be a parlamentbe.

A sport világa az elmúlt évtizedekben alapjaiban változott meg. Az olimpiai mozgalmat is érintette ez a fajta fejlődés és evolúció. A hatvanas évektől kezdődően a televízió is hozzájárult a játékok sikeréhez, az írott és elektronikus média a XXI. század kezdetére már megkerülhetetlen tényező. A közvetítési jogok kapcsán dollármilliókról esik szó, de az igazi változást és forradalmat talán az alábbi két videóról láthatjuk a leginkább. Az első videó az 1976-os montreali olimpia közvetítéseire hívja fel a figyelmet:

A másik pedig már a legutóbbi nyári olimpiához kapcsolódik, a pekingi adásokat promótáló videó a high-tech kultúra minden fejlesztését, trükkjét magában foglalja:

Érdekes on-line játékot indítottak útjára a britek. A nemzeti lottótársaság honlapján ugyanis keresik azt az embert, aki az olimpiai és a paralimpiai játékokkal kapcsolatban a legszéleseb ismeretekkel rendelkezik. Az alábbi LINKEN elérhető játékra egy névvel és e-mail címmel lehet regisztrálni, igaz a kérdések megértéshez és a válaszadáshoz az angol nyelv ismerete mindenképpen szükséges. A kérdések nem „szárazak”, olykor videó anyaggal és eredeti angol nyelvű közvetítési részletekkel tarkítottak, így érdemes böngészgetni őket. Ha valaki talál valami érdekességet (csemegét a kérdések között), nyugodtan ossza meg velünk itt a blogon.

Jól működik a brit olimpia lottó rendszere, amely két évvel a 2012-es olimpia kezdete előtt már 500 millió angol fontot gyűjtött az olimpia szervezőbizottságának. A hivatalos oldalon is futó játékok és különböző nyereményakciók eddig jól megmozgatták a fogadásokra amúgy is mindig fogékony szigetországi közvéleményt. „Jó érzés látni, hogy a britek ennyire a kezdeményezés mögé állnak és már most olimpiai hangulatban vannak” – mondta a kerek bevételi szám elérése után a fogadási játékok egyik arcának számító evezős olimpiai bajnok, Steven Redgrave.

Csütörtökön végső nyugalomra helyezték a tegnap, életének 89. évében elhunyt Juan Antonio Samaranch-ot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori elnökét. Az olimpiai mozgalmat 21 éven keresztül irányító Samaranch koporsóját az olimpiai zászló borította be, a szertartás kezdetekor pedig az olimpiai himnusz hangjai szóltak. A temetésen több prominens személy mellett Jacques Rogge, a NOB jelenlegi elnöke, valamint a spanyol trónörökös, Fülöp herceg is megjelent. A katalán sportvezető koporsóját több spanyol olimpikon is vitte, köztük Rafael Nadal, Arantxa Sánchez Vicario vagy éppen Manuel Estiarte. Samaranch koporsóját a katalóniai regionális kormányzat palotájában ravatalozták fel, majd onnan átszállították a barcelonai katedrálisba. A NOB-elnök Juan Antonio Samaranch sportvezetői pályafutásának legemlékezetesebb képeti az alábbi videó mutatja meg: 

A közelmúltban nem csak Európában volt olyan természeti jelenség, amelyek befolyásolt bizonyos sporteseményeket, hanem Dél-Amerikában is. A 2016-os nyári olimpia házigazdájának számító Rio de Janeiróban ugyanis az esőzések miatti áradások nyomán több sportlétesítmény is megrongálódott. A legnagyobb figyelmet természetesen az a hír kapta, amely szerint a híres Maracana stadion is komoly károkat szenvedett a heves esőzések után megáradt folyók miatt. A stadion edzőterme és az öltözők is víz alá kerültek, a legendás létesítmény gyepszőnyege pedig szintén jelentős károkat szenvedett el, amelynek következtében a fenntartók komoly felújításokra kényszerülnek. Ez az esemény a FIFA mellett a NOB vezetőinek figyelmét is felkeltette, lévén a stadion nem csak a 2014-es foci vb-nek, hanem a két évvel ezt követően megrendezésre kerülő nyári olimpiának is helyszíne lesz. „Nem esik nálunk minden nap olyan heves eső, mint legutóbb. Mint ahogy Chile-ben és Haitin sincsenek naponta földrengések. Általában az a két hónap (június, július) sokkal nyugodtabb ilyen szempontból, amelyben majd a két nagy eseményt rendezzük” – próbálta nyugtatni a kedélyeket a brazil államelnök Luiz Inacio Lula da Silva.

Az én generációm számára az elmúlt harminc évben ő jelentette az olimpiai mozgalmat. A szerdán délután 89 éves korában szívelégtelenségben elhunyt Juan Antonio Samaranch neve már halála előtt is fogalom volt az ötkarikás mozgalomban. Azok is ismerték (elismerték), akik nem követték napi szinten a sportéletet, a 80-as évek elején megbicsaklani látszott olimpiai mozgalmat ugyanis az ő vezetése (21 éven át elnökként vezette a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot) idején sikerült „átmenteni” a XXI. századba. A Franco-rezsim során betöltött vezető szerepei és politikai kapcsolatai miatt olykor kritikával illetett sportvezető nagyköveti székből lett a NOB tagja 1966-ban, majd különböző funkciókat betöltve az ír Lord Killanin után 1980-ban vette át a marsallbotot a szervezet élén. A moszkvai (1980) és később a los angelesi (1984) olimpiai bojkottok idején nem volt könnyű dolga, ráadásul a szocialista blokk szétbomlása körüli időszak még külön nehezítette az olimpiai mozgalom egységességének fenntartását, de a diplomáciai érzéket illetően kivételes képességekkel rendelkező spanyol sportvezető irányítása alatt igazi pénznyerő automatává varázsolták az olimpiai játékokat.

A Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület áprilisi klubnapjának vendége Haklits András volt. A 32 éves szentpéterfai kalapácsvető három nyári olimpia után februárban, Vancouverben a horvát négyesbob csapat tagjaként szerepelt. Így elmondhatja magáról, hogy ő az egyetlen vasi sportoló, aki nyári és téli olimpiánis megméretette magát. Az olimpikonnal a jól sikerült teltházas esten– egyebek mellett – további terveiről is beszélgettünk. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket.

Névjegy
1977. szeptember 23-án született Szombathelyen. Szülőfaluja a horvátok lakta Szentpéterfa. Németh Pál dobócsoportjában ismerkedett meg a kalapácsvetéssel. 1997-ben a horvát állam által felkínált lehetőséggel élve, felvette a horvát állampolgárságot. Miután ez időben az óriási hazai konkurencia miatt nem volt reális esélye a világversenyeken való részvételre, döntését edzője is támogatta. Már horvátként felvételt nyert az USA-beli Georgia egyetemre, ahol közgazdász diplomát szerzett.  Kalapácsvetőként a sydney-i olimpián a 29., Athénben a 21., míg Pekingben már a 8. helyen végzett.  A vb-kről egy 2009-es  7. helyezés a legjobb eredménye. 1999-ben az utánpótlás EB-n ezüstérmet nyert, most a felnőtteknél szeretné éremmel gazdagítni eredménylistáját. Tavaly őt választották az év atlétájának Horvátországban.

A Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Edzők Társasága május 5-én (szerdán) 10 órától sportszakmai konferenciát rendez a Magyar Sport Háza tanácstermében: "Irány London!" címmel. A konferencia fő célja a számvetés, hol is tart a magyar sport, egyrészt az eredményességet, másrészt a felkészülést illetően, mintegy 800 nappal az ünnepélyes megnyitó előtt. A magyar versenysport helyzete két évvel London előtt,-  címmel Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója tart bevezető előadást. Majd néhány szakszövetség és egyesület képviselője Storcz Botond, a kajak-kenu, Kiss László az úszók szövetségi kapitánya és Hajdu János a kézilabda-szövetség szakmai igazgatója, valamint Molnár Imre a Bp. Honvéd elnöke az olimpiai felkészülésükről tájékoztatja a megjelenteket. Szabó Tamás a NUPI -  NUSI igazgatója a Csillag Program, a londoni felkészülésbeli szerepéről,  Nagy Zsigmond, a MOB Nemzetközi Igazgatója pedig London előkészületeiről tart tájékoztatót. A szakmai konferencián a Wesselényi-Gerevich Alapítvány ösztöndíjban részesülő és a Heraklesz Programban érdekelt edzők számára a részvétel kötelező.

(Forrás: www.mob.hu)

Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban sok minden el lehet adni az Interneten, mint ahogy a licites árveréseknek is nagy hagyománya van arrafelé. Miért lenne kivétel ez alól a vancouveri téli olimpia néhány jégkorongos relikviája, amelyeket maga az olimpiai szervező bizottság értékesített. Az április elején kalapács alá került emlékek közül a férfi jégkorong torna fináléjában a mindent eldöntő gólt szerző Sidney Crosby (a svájciak elleni csoportmeccsen viselt) meze emelkedik ki, amelyet az árverésre kínál tárgyal közül a legmagasabb összegért, 35.034 dollárért vettek meg (az indító licit amúgy 5.000 dollár volt).

A finálé hosszabbításában használt pakk is gazdára talált, amely egy Ohio államban élő hoki rajongóé lett, csekély 13.088 dollár fejében. Talán kisebb az értéke annak a tálcának, amelyen a női jégkorong torna aranyérmeit vitték az éremátadási ceremóniára, ám még ez is megért közel ötezer dollárt egy rajongónak. A játékok hivatalos könyve, a kabalaállatok és (talán minden, ami mozdítható) eladó az olimpia után másfél hónappal, a szervezőbiztosság elnöke, John Furlong által dedikált hivatalos könyv például 665 dollárért (kb. 130.000 forint) kelt el.

Kevésbé jól mennek a dedikált fényképek, hiszen a kétszeres szarajevói olimpiai bajnok, a gyorskorcsolyázó Gaetan Boucher képére mindössze két licit érkezett az eBay portálon, igaz végül 130 dollárt ért új tulajdonosának. A kanadai bobos, Pierre Lueders által dedikált vancouveri ereklye nem volt ilyen kelendő, hiszen erre ugyan 12 licit érkezett, mégis „csak” 25 dollárért talált gazdára.

A távol-keleti filmekből jól ismert akció-film sztárt, Jackie Chant már sokféle szerepkörben láthattuk. A látványos jelenetekkel tarkított filmeket forgató Chan nem maradt ki a két évvel ezelőtti nyári olimpia előtti őrületből sem. Chan énekelte az olimpia egyik hivatalos dalát („We are ready”), de emellett számos egyéb szerepkörben is találkozhattunk vele az ötkarikás játékokon. A szűkebb hazájában, Hongkongban rendezett olimpiai lovas versenyeket is reklámozta a kung-fu király, az európai televíziós csatornákon is látott hirdetés mellett Jackie Chan egyik legemlékezetesebb alakítása az alábbi reklámfilmben történő szereplés volt:

A szezon ugyan már véget ért a téli sportolók számára, az olimpián sikeresen szereplő amerikai versenyzőknek azonban még áprilisban is akadt kellemes kötelezettségük. Az északi összetettezőknél Vancouvert megelőzően sohasem volt még amerikai érmes az olimpiákon, most azonban alaposan kitettek magukért Bill Demongék, akik összességben hét érmet szereztek 2010 februárjában. Nem is csoda, hogy ők kerültek kiválasztásra az amerikai hadsereg által egy olyan küldetésre, amelyben a külföldön állomásozó katonák előtt kell élménybeszámolót tartaniuk. Az április 3-a és 15-e között teljesített kéthetes misszióban az egyéni olimpiai bajnok Bill Demong mellett a csapatban ezüstérmes Johnny Spillane, Todd Lodwick és Brett Camerota is részt vettek. A Dél-kelet Ázsia amerikai hadibázisain zajló „turné” konkrét programja nem ismert (hadititok!) „Jó érzés volt találkozni a csapatainkkal és átadni nekik valamit a téli olimpia hangulatából és az ottani sikereinkből. Az egész csapat egyből rábólintott, amikor megkaptuk ezt a felkérést. Ezek a nők és férfiak az életüket kockáztatják az Egyesült Államokért, azért, hogy megvédjék az általunk képviselt értékeinket.” – mondta büszkén Bill Demong.

A programot az amerikai Védelmi Minisztérium indította útjára még 1951-ben, melynek lényege, hogy a nehéz külszolgálati munka mellett színessé tegye a katonák hétköznapjait. A jelen pillanatban is idegenben szolgálatot teljesítő közel félmillió amerikai katona számára énekeseket, zenekarokat, humoristákat eljuttató program a téli játékok után érthetően most a sportolókra épített.

Forrás: http://armedforcesentertainment.com/

Tavaly év végén érkeztek az első hírek arról, hogy Japánból két város, az 1945-ös atombomba támadások után általában együtt emlegetett Hiroshima és Nagasaki szeretné közösen megpályázni a 2020-as nyári olimpiai játékokat. A kezdeti lelkesedés és a semleges szemlélők (közte jómagam is) jóváhagyó bólogatását aztán hamarosan lehűtötte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentése, amely emlékeztetett az Olimpiai Charta egyik pontjára, amely szerint egy olimpiát csak egyetlen város rendezhet meg.

Persze korábban is volt már példa több város bevonására az olimpián (pl. legutóbb Vancouver-Whistler, vagy 2008-ban Peking és Quingdao, valamint Hongkong is együtt rendezett). Ezen pályázatok különlegessége volt viszont, hogy egy pályázó volt csak, a többiek úgynevezett társrendező (co-host) státuszban szerepelhettek. Ez a felállás a NOB vezetői szerint már működőképes lehetett volna a két japán város esetében is, feltéve, hogy egyikük vállalja az áldozatot és a jóval kisebb publicitást és rangot kínáló társrendezői státuszt. A jóval kisebb méretű és harmad annyi lakossal rendelkező Nagasaki azonban nem vállalta el az alárendeltséget, így végül kilépett az első ránézésre tökéletes békeüzenettel kecsegtető pályázatból.

Nagasaki visszalépését követően Hiroshima úgy döntött, hogy tovább folytatja a pályázati folyamatot és versenybe száll a 2020-as olimpia megrendezésért. Igaz már a házi belső pályáztatásnál sem lesz könnyű dolga, hiszen a 2016-os olimpiáért is harcba induló Tokióval is meg kell küzdenie (egy ország csak egy várost jelölhet egy pályázat során) Japán korábban háromszor rendezett már olimpiát (1964-Tokió, 1972-Sapporo, 1998-Nagano). A horishimai pályázat amúgy nincsen könnyű helyzetben, az utóbbi hetekben a város vezetésben éles tárgyalások zajlottak arról, hogy vajon képesek-e előteremteni az 1 millió jenbe kerülő pályázathoz szükséges forrásokat. A városi vezetés megosztott, de jelen állás szerint a 65 évvel ezelőtt atombonba sújtotta város nagyon akarja az olimpiai játékokat.

A most induló sorozatban az újkori olimpiák történetéből válogattam képeket, amelyek valamilyen szempontból érdekesek és különlegesek. A feladat nem csak az, hogy fel kell ismerni a képen látható sportolót, hanem a hozzá tartozó történetet, érdekességet is várom mellé. Íme az első két fotó: 

Nekem bizony kéne az a fránya ezüstérem. Ha olimpiai negyedik helyezett lennék és az előttem lévő két versenyzőt doppingvétség miatt a kizárás fenyegetné, akkor bizony joggal bíznék abban, hogy előbb-utóbb a nyakamba kerül a medália. A pekingi olimpia óta, immáron több mint másfél év óta húzódó ügyben persze a legkevésbé sem Pars Krisztián a hibás. Az a versenyző, aki a selejtező megnyerése után 2008 augusztusában 80,96 méteres dobásával a negyedik helyen zárta az olimpiai finálét. Utóbb aztán kiderült, hogy az előtte végző két fehérorosz dobó, Ivan Tyihon és Vagyim Gyevjatovszkij vétett a doppingszabályok ellen, így Pars elméletileg előreléphet a második helyre. Az újabb magyar ezüstről szóló hírek már az olimpia után, 2008 szeptember elején megjelentek, de a WADA-IAAF-NOB fémjelezte Bermuda-háromszögből azóta sem sikerült kihámozni a végső döntést, amely joggal követelhetné számunkra az érmet a fehéroroszoktól. Az athéni olimpia után a vétkesnek nyilvánított magyar sportolókat (Annus Adrián, Fazekas Róbert, Gyurkovics Ferenc) villámgyorsan megfosztották érmeiktől és már a pekingi vétkesek (az 1500-on aranyérmes Rasid Ramzi és az országúti versenyen ezüstérmes Davide Rebellin) is réges-régen megbűnhődtek. Hogy akkor mégis ki a hunyó a Pars-kontra-ezüstérem ügyben, na ez az, amit senki sem tud, vagy senki nem akar kimondani. Mi azért lassan már várnánk az ügy hivatalos befejezését. Az utóbbi időben egyre pontosabb Internetes enciklopédia, a Wikipedia is másodikként hozza Pars Krisztiánt a pekingi kalapácsvető döntőben, más kérdés, hogy a körmendi születésű, de egyelőre olimpia éremmel -de facto- nem rendelkező klasszisunkat ez cseppet sem vigasztalja.

Amúgy annak idején Levitzky Károly evezős az 1908-as londoni olimpián szerzett bronzérmére (amely dr. Hencsei Pál és Ivanics Tibor lausanne-i kutatásai után került nyilvánosságra 2000-ben) is 92 évet kellett várni, ha ezt vesszük alapul, akkor Pars Krisztián (és leszármazottai) is berendezkedhetnek még egy hosszas várakozási folyamatra…

A lengyel Agata Wrobel mellett egy másik rangos visszatérő is volt a Minszkben rendezett súlyemelő Európa-bajnokságon. Az elmúlt évek legismertebb súlyemelője, az osztrák születésű, de Pekingben már német színekben olimpiai bajnoki címet szerző Matthias Steiner ugyanis sérülések, műtétek és formahanyatlás után ismét nagy világversenyen szerepelt. A 2005-ben az osztrák szövetségtől felesége okán Németországba „igazoló” Steiner karrierjében a pekingi olimpia előtti év hozta a fordulópontot. Felesége ugyanis 2007 júliusában autóbalesetben életét veszítette. A tragédia okán súlyából ugyan nyolc kilót veszítő, 2008 januárjában a német állampolgárságot megkapó Steiner Pekingben 203 kilogrammos szakítással és 258 kg-os lökéssel győzött, amivel összesítésben egy kilogrammal előzte meg az orosz Jevgenyij Csigisevet. A felesége halála után bánatát az olimpiai felkészülésbe fordító Steiner minden idők egyik legérzelmesebb győzelmi dobogóján elhunyt felesége, Susanne fényképével állva ünnepelt.

A XX. század végén az egykori Jugoszlávia területén végbement politikai változások furcsa élethelyzeteket is teremtettek a sportvilágon belül. Ennek az egyik legérdekesebb megnyilvánulása a sportlövő Jasna Sekaric eddigi olimpiai szereplése. A legutóbbi hat olimpián (1988-2008 között) egyaránt szereplő sportoló eddig ugyanis négy különböző zászló alatt versenyzett a játékokon. Az 1988-as szöuli olimpián még Jugoszláviának szerzett aranyérmet Sekaric, majd a barcelonai olimpián az ENSZ szankciói miatt egyéni indulóként szerepelhetett. A következő három olimpián (Atlanta, Sydney, Athén) Sekaric már Szerbia és Montenegró színeiben versenyzett. A légpisztolyosok között 2000-ben s 2004-ben is a második helyen végző lövő öt olimpiai éremmel (1-3-1 megoszlásban) rendelkezik pályafutása során. Pekingben aztán élete hatodik olimpiáján már a tovább tagozódott, első alkalommal önállóként induló Szerbia színeit képviselve lett hatodik kedvenc számában. Ezen az olimpián ráadásul Sekaric a szerb zászlót is vihette a megnyitó ünnepségen.

Vannak olyan nevek a nemzetközi sportéletben, akiket mi magyar szurkolók (bár elismertünk, de) nem igazán szerettünk, mert rendre borsot törtek a magyar sportolók orra alá. Ennek a kategóriának az iskolapéldája a német kajakos Birgit Fischer, aki elképesztő pályafutást zárt le a 2004-es athéni olimpia után. Bár még Peking előtt is lehetett hallani „ismét visszatér Fischer” – szirén hangokat, de az immáron 48 éves legenda végül márt nem vállalta élete hetedik olimpiáját. A Sport Bild nevű német folyóirat legújabb számában arról készített beszélgetést Fischerrel, hogy miként zajlik az élete napjainkban:

Hosszan tartó, súlyos betegség után életének 78. évében elhunyt Kovácsi Aladár olimpiai és világbajnok öttusázó. Kovácsi Aladár még húszéves sem volt, amikor Benedek Gáborral és Szondy Istvánnal nagy meglepetésre csapatban olimpiai aranyérmet nyert Helsinkiben, az 1952-es nyári játékokon. Ezt követően két világbajnokságon – 1955-ben a svájci Macolinben és 1958-ban a nagy-britanniai Aldershotban – szerepelt sikerrel: a válogatottal első, illetve második lett, ráadásul előbbi versenyen egyéniben is a dobogó harmadik fokára állhatott. Itthon a téli öttusában is jeleskedett, ötször nyert bajnokságot. Párbajtőrben szintén a válogatott keret tagja volt. Orvosi diplomájának megszerzése után, 27 évesen vonult vissza, és nyugdíjba vonulásáig szülész-nőgyógyász hivatásának élt. Az utóbbi időszakban felesége, Ferencz Éva énekesnő pályáját segítette. Több éve súlyos betegsége miatt kórházi kezelésre szorult, egészségi állapota hullámzó volt, de több alkalommal betegen is részt vett a bajnokok találkozóin.

(Forrás: MTI)

A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör csütörtökön a vancouveri olimpián is szerepelt sífutót, Viczián Verát látta vendégül. A szerényen nyilatkozó, de az olimpiai szereplésére büszke kétgyermekes családanya élménybeszámolójának érdekesebb részeit igyekszem leírni:

- Mikor derült ki, hogy mehetsz az olimpiára és hogyan készültél fel az olimpiai szereplésre?

- A 2008 tavaszán rendezett magyar bajnokságon győztem, amivel a ranglista vezetője is lettem egyben. Az első nemzetközi versenyen aztán sikerült a kvalifikációs kritériumot is teljesíteni, így onnantól kezdve szinte biztos volt, hogy én mehetek Vancouverbe. A felkészülés nagy része szárazon zajlott nálam, azt szokták mondani, hogy a jó sífutó alapvetően nyáron készül fel a versenyekre. Sok szárazedzést végeztem, emellett pedig az idei tél során elég sokat tudtam itthon is havon lenni. Még a kerületünkben (XVI.) található Sashalmi-kiserdőben is csúsztam, de a felkészülés nagy részét a Normafánál teljesítettem. Az állóképesség nagy része itthon is megszerezhető, csak a havas edzések miatt kellett olykor külföldre utaznunk. Most sikerült nyomkészítő gépet is beszerezni a Normafánál, így egészen korrekt körülmények voltak. Igaz ugyan, hogy a Normafánál egy hónapon keresztül lehetett folyamatosan sífutni, de sajnos ez az időszak részben egybeesett az olimpiával, így nem tudtam teljes mértékben kihasználni.

A becenév általában árulkodó, ha egy 140 kilós embert Picinek becéznek, annak megvan a maga oka. Az őt személyesen ismerők szerint félelmetes termete és fizikai ereje ellenére egy jámbor, jóravaló sportember volt, akit fájdalmasan fiatalon hívott magához a Teremtő. Negyven évvel ezelőtt, 1970. április 4-én az Alkotmány és a Honvéd utca kereszteződésében autóbalesetet szenvedett Kozma István, minden idők egyik legjobb magyar birkózója. Az autóból ugyan még saját lábán kiszálló sportembert később kórházba szállították, halálát végül vesesérülése okozta, öt nappal később, április 9-én hunyt el.

Bár közelről figyelem a sportvilág eseményeit, de becsületemre legyen mondva, a magyarokat leszámítva nem sok női súlyemelőt ismernék fel arcról. Talán Agata Wrobel az egyetlen kivétel ezen szabály alól. A hatalmas termettel, vöröses, jellegzetesen befont hajjal rendelkező emelő három évvel ezelőtt, makacs csukló sérülése miatt vonult vissza a tárcsák világából.