Az olimpia negyedik napján ismét csak öt versenyszámban avattak bajnokot Vancouverben. Ezúttal a két aranyérmet szerző németeknek volt jó napjuk, akik Neuner és Hüfner győzelmeivel az éremtáblázaton is átvették a vezetést.

A torinói olimpia egyik legnagyobb drámája az amerikai snowboardos, Lindsey Jacobellis nevéhez fűződik. Biztosan sokan emlékeznek még a snowboard cross döntőjére (ld. lenti videó), ahol az amerikai versenyző fölényesen vezetve trükközött az utolsó ugratónál. Elesett, így végül a svájci Tanja Frieden megelőzte őt. Vancouver előtt nagyon fogadkozott a hatszoros X-Games győztes versenyző, de ezúttal már az elődöntőben (pályatévesztés miatt) elvérzett, így ezúttal sem lett olimpiai bajnok.

Armin Zöggelernek nem jött össze a triplázás, az olasz szánkós a 2002-es és a 2006-os olimpiai bajnoki címek után Vancouverben „csak” harmadik helyen végzett. Ezzel ugyan egy vonatkozásban nem érte utol nagy példaképét, egykori ellenfelét, a német Georg Hacklt, de más értelemben feliratkozott mellé és végleg bekerült a szánkósport legendái közé. Hackl ugyan továbbra is marad az egyedüli háromszoros győztes a szánkósoknál, Zöggeler (ld. kép) viszont a német klasszishoz hasonlóan zsinórban ötödik olimpiáján lett érmes. A „Kannibál” becenévvel is illetett 36 éves olasz sportoló még Lillehammerben kezdte az olimpiai éremhalmozást, akkor harmadik lett Hackl és az osztrák Markus Prock mögött. Négy évvel később, Naganóban már csak Georg Hackl előzte meg őt, Salt Lake Cityben azonban már fordult a kocka kettőjük között és az olasz győzött az akkor utolsó olimpiáján szereplő német legenda előtt.

Az olimpia harmadik napján hat versenyszámban avattak bajnokot Vancouverben. Ezúttal a két aranyérmet szerző svájciaknak volt jó napjuk, páros műkorcsolyázásban viszont megszakadt a szovjet/orosz dominancia.

A vancouveri olimpia mezőnyében van olyan versenyző, aki magyar származású és más ország színeiben szerepel. Én egyről tudok, de lehet, hogy van több is. Szerintetek kiről lehet szó?

A lett korcsolyázó, Harald Silovs igazi kuriózuma a vancouveri téli olimpiának. Az olimpia második napján sűrű programja volt a lett korisnak, aki egyedülálló módon két sportágban is szerepelt egyazon napon. Silovs a férfi gyorskorcsolyázók 5000 méteres számában 20. lett, majd annak rövidpályás változatában, az 1500 méteres viadalon a „B” döntőig jutott, így végül összesítésben a 10. pozícióban zárt. Tudomásunk szerint nem volt még példa arra, hogy valaki egy téli olimpián két sportágban is elinduljon egyazon napon. Valaki tud még ilyen emberről?

A férfi biatlonosok vasárnapi sprint versenye után véget ért a Kostelic család monopóliuma, ami legalábbis a horvátok téli olimpián szerzett érmeit illeti. Eddig az egyaránt alpesi sízésben szereplő Janica Kostelic (4 arany- és 2 ezüstérem) és Ivica Kostelic (1 ezüstérem) dobták össze a horvátok hét téli érmét, ám a világbajnoki bronzérmes biatlonos Jakov Fak vancouveri harmadik helyezése egy kicsit „belerondított” a családi idillbe. Ivica Kostelic amúgy itt van Vancouverben, így adott esetben javíthat megint az arányon.

Hasonló jellegű képet mutat a liechtensteini sport eddigi téli olimpiai termése, az eddig megszerzett kilenc érem közül ugyanis hat (2 arany-, 2 ezüst- és 2 bronzérem) az Andreas Wenzel-Hanni Wenzel testvérpárnak köszönhető.

A női 3000 méteres gyorskorcsolyázásban érvényesült a papírforma, ahol a cseh Martina Sablikova fölényesen győzött. A 23 esztendős sportoló ezzel folytatta a csehek nagyszerű sorozatát, hiszen az elmúlt három olimpián mindig volt aranyérmük. Naganóban a cseh jégkorong válogatott, 2002-ben Salt Lake Cityben a szabadstílusú síző Ales Valenta, míg legutóbb Torinóban a sífutó Katerina Neumanova győzött. Elképzelhető, hogy a 2010-es olimpián nem ez lesz az utolsó cseh győzelem, Lukas Bauer sífutásban, Sablikova pedig az 5000 méteres női gyorskorcsolyázásban akár újabb aranyérmet is nyerhet.

A tervezett hat helyett vasárnap is csupán öt versenyszámban avattak bajnokot a vancouveri téli olimpián. Jó napjuk volt a két elsőséget szerző franciáknak, férfi buckasíben pedig megszületett az első hazai aranyérem is a játékokon.

Ezen blog oldal létrehozásának hátterében elsősorban az a szándék áll, hogy megpóbáljam összefogni a téma iránt érdeklődőket, ahol elsősorban szakmai fórumként beszélgethetünk az olimpiai érdekességekről. A cél az, hogy a különböző emberek fejében lévő tudás és információ egy egységes és kezelhető felületen, mindenki számára hozzáférhető formában jöhessen létre. Ez a mostani hozzászólásom is ezt a célt szolgálja, megpróbálnám ugyanis összegyűjteni azokat a testvérpárokat, akik egyaránt szerepelnek a vancouveri olimpián.

Az én listám egyelőre még csak kezdeti stádiumban van, de várom a segítséget és a bővítést, aki tud még tesókról, írja meg !

Andreas Linger - Wolfgang Linger (AUT) - szánkó

Simone Fourcade - Martin Fourcade (FRA) - biatlon

Jan Schmid (NOR) - Tommy Schmid (SUI) - északi összetet

Az osztrák csapat zászlaját ketten hozták be a vancouveri megnyitóján. Ez általában nem szokás, így némiképp meglepő volt látni a sógorok csapatának élén haladó két fiatalembert. Eredetileg a szánkós olimpiai bajnok (2006 Torinó – páros) Andreas Linger lett volna csak az egyedüli zászlóvivő, aki azonban úgy fogadta csak el a felkérést, hogy testvérével, Wolfgang-gal együtt teheti meg mindezt. A testvérpár Torinóban megnyerte a páros szánkósok küzdelmeit, így az osztrákok végül akceptálták a kérést…

A tervezett hat helyett csupán öt versenyszámban avattak bajnokot a vancouveri téli olimpia első versenynapján. A svájci Simon Ammanné lett az olimpia első aranyérme.

A vancouveri olimpia második éremosztó versenyszámában, a női biatlonosok 7,5 km-es sprint versenyében hatalmas meglepetés született, hiszen a szlovák Anastrasia Kuzmina győzött. A szlovák sport eddig mindössze egy érmet tudott felmutatni a téli játékok során, Torinóban a programban először szereplő snowboard crossban Radoslav Zidek lett az első. Érdekesség, hogy a szlovákok a nyári olimpiákon ugyan már hét aranyérmet is nyertek, de valamennyit egy sportágban, a vadvízi kajak-kenuban szerezték.

A vancouveri téli olimpia első aranyérmét a svájci Simon Ammann szerezte meg, aki a normál sáncon aratott győzelmével történelmet írt. Korábban csak két versenyzőnek, a norvég Birger Ruudnak (1932-36) és a finn Matti Nykaenen-nek (1984-88) sikerült címet védeni, de olyanra még nem volt példa, hogy valaki nyolc év kihagyás után tudjon ismét olimpiát nyerni ugyanazon a sáncon. A német Jens Weissflog rekordját egyelőre nem veszélyezteti a „Harry Potter” becenévre hallgató ugró, a német ugyanis 1984-ben a normál sáncon, majd tíz év (!) elteltével Lillehammerban a nagysáncon győzött.

A vancouveri olimpián ugyan nem szerepel az olasz szánkós, Wilfried Huber, így nem lesz új téli részvételi rekord, de ettől függetlenül így is vannak jó néhányan, akik életük hatodik olimpiáján szerepelnek idén februárban. Elsőként a japán síugrót, Noriaki Kasai-t érdemes kiemelni, aki már az 1992-es albertville-i olimpián is ott szerepelt, egyetlen érmét (ezüst) Lillehammerben a csapatversenyben szerezte. Szintén ott volt a legutóbbi öt olimpián az észt sífutó, Andrus Veerpalu is, aki viszont olimpiai bajnoki címet is nyert már pályafutása során. Az év sportolójának Észtországban már többször is megválasztott 39 éves sportoló Salt Lake Cityben és Torinóban is megnyerte a 15 km-es versenyt, emellett pedig egy ezüstérme is van a 2002-es olimpia 50 km-es futamáról.

Lassan hagyománnyá válik, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által 1981-ben létrehozott Sportolói Bizottságba minden egyes olimpián új tagokat választanak be. A vancouveri játékok ideje alatt is voksolhatnak majd az olimpikonok arról, hogy kinek szavaznak bizalmat saját maguk képviseletére a NOB-on belül. A jelöltek négy kontinens kilenc országából érkeztek, a közülük kiválasztott két „bizalmi ember” pedig majd nyolc éven keresztül lesz ott az olimpiai bizottság tagjai között. A 2002-es olimpia idején, Salt Lake Cityben NOB-taggá avanzsáló Pernilla Wiberg és Manuela di Centa mandátuma most jár le, helyükre keresik a két új tagot. Íme a jelöltek listája: Jacqui Cooper (ausztrál, freestyle sízés), Antoine Deneriaz (francia, alpesi sízés), Khurelbaathar Khash-Erdene (mongol, sífutás), Petra Majdic (szlovén, sífutás), Elene Gedevanishvili (grúz, műkorcsolyázás), Adam Pengilly (brit, skeleton), Angela Marie Ruggiero (USA, jégkorong), Ippolito Sanfratello (olasz, gyorskorcsolyázás), Miroslav Satan (szlovák, jégkorong).

Három olyan versenyző van a vancouveri olimpia mezőnyében, akik már 22 évvel ezelőtt, a Calgaryban rendezett olimpián is ott voltak. Kikről van szó?

Ismét a csíkszeredai biatlonos, Tófalvi Éva kapta a megtiszteltetést, hogy olimpiai megnyitón vihesse a román zászlót. Az élete negyedik olimpiájára készülő versenyző a legutóbbi három olimpián egyaránt szerepelt, Salt Lake City után nyolc évvel pedig ismét ő viszi majd a nemzeti lobogót a vancouveri megnyitón.

Az olimpiai megnyitó ünnepségek előtt mindig izgalmas téma, hogy az egyes országok kinek és milyen okból adják a feladatot és a megtisztelő felkérést, hogy az olimpiai megnyitóünnepségen a nemzeti lobogót vigye. A vancouveri olimpia előtt, talán nem véletlenül a jégkorongosok kaptak különleges feladatokat a nagyobb nemzeteknél. A norvég csapatban például az a Tommy Jakobsen viszi majd a zászlót, aki hosszú kihagyás után tud ismét olimpián szerepelni. A 39 éves veterán védő az albertville-i (1992) és a lillehammeri (1994) csapatban is ott volt a norvég keretben. Emellett még hatt nagyobb nemzet is jégkorongozónak adta a zászlót: a megnyitón Jaromir Jagr (Csehország), Zigmund Palffy (Szlovákia), Oleg Antonyenko (Fehéroroszág), Peter Forsberg (Svédország), Ville Peltonen (Finnország) és Alekszej Morozov (Oroszország) is országa zászlaját kézben tartva vesz majd részt.

Vannak nemzetek, amelyek a téli olimpiára sokkal jobban koncentrálnak, hiszen sportolóik sokkal eredményesebbek a havas-jeges sportokban, mint a nyári játékokon. Négy olyan ország van az olimpiák történetében, amelynek sportolói jobban szerepeltek eddig a téli olimpián (érmeket tekintve), mint nyáron. Vajon melyek ezek?

A téli olimpiák történetében 1952-től kezdődően gyújtják meg a megnyitó ünnepség során az olimpiai lángot. A fáklyaváltó utolsó tagjaként futók között talán kevesebb ismert ember található, mint a nyári játékok alkalmával, de velük kapcsolatban így is jó néhány érdekesség akad. Az 1952-es oslói játékok alkalmával végig síelők, többnyire egykori legendás versenyzők leszármazottai vitték a lángot, végül aztán egy fiatal norvég mérnök Eigil Nansen gyújthatta meg a lángot, aki a legendás felfedező, Fridtjof Nansen unokája is volt egyben. A cortina d’ampezzói téli játékokon (1956) aztán szegény Guido Carioli kis híján orra esett egy televíziós kábelben, a háromszoros olimpikon olasz gyorskorcsolyázó kezében lévő fáklyában azonban a botlás ellenére sem aludt ki a láng.

Én is rá tippelnék. De szerintem vannak még ezzel jó pár ezren rajtam kívül. Ha Kanada és téli olimpia, akkor egyértelműen egy jégkorongos. Ha jégkorong, akkor Wayne Gretzky. Ki más gyújtsa meg a vancouveri olimpián a lángot, mint a Kanadában félistenként tisztelt hoki zseni? Hivatalos bejelentés még nincsen az ügyről (miért is lenne, amikor a szervezők ilyenkor igyekeznek minden részletet az utolsó perceikig eltitkolni – általában persze kevés sikerrel), de a nemzetközi sajtóban Gretzky szinte az egyedüli reális tipp a feladatra. A „Great One” becenévvel is illetett jégkorongos amúgy „véletlenül” már éppen Vancouverben tartózkodik, ahol pénteken délelőtt édesapja, Walter is fut majd az olimpiai lánggal. A legendás „99”-es amúgy sokak véleménye szerint sportága egyik leghitelesebb nagykövete, és bár játékosként nem nyert olimpiát, ő volt az egyik vezetője a 2002-ben Salt Lake Cityben győztes juharleveles együttesnek. A vancouveri szervezőkkel sem ápol rossz viszonyt a 49 éves egykori klasszis, amit jól mutat, hogy annak idején Prágában ő is ott volt a NOB helyszínről döntő szavazásakor és aktívan részt is vette a kanadai város prezentációjában. A blog formát kihasználva adódik a kérdés, hogy vajon kit tartanátok alkalmasnak lánggyújtónak, ha mégsem Gretzky lenne végül a befutó? Ki mit gondol erről?

Minden olimpia egyik leginkább várt eseménye a megnyitó ünnepség. Nem csak azért, mert a versenyek ezzel veszik kezdetüket, hanem azért is, mert újra és újra megdöbbentő, szemet gyönyörködtető művészi képek, megoldások színesítik az országok bevonulását. A legutóbbi pekingi olimpia megnyitóján nekem személy szerint a dobosok produkciója volt a legemlékezetesebb, amelyet egy nappal a vancouveri megnyitó előtt - amolyan ráhangolódásként - érdemes újra megnézni. A pekingi megnyitóról készült videóban nagyjából négy perc körül kezdődik a dobosok műsora, de érdemes végig nézni a közel tíz percet is.

Egy snowboardos és egy műkorcsolyázó vezeti a vancouveri olimpián induló sportolók kereseti listáját. Az amerikai Forbes magazin által publikált listát a 2009-ben egyaránt 8 millió dollárt kereső Yu Na Kim és Shaun White vezetik. A dél-koreai műkorcsolyázónő tavaly megnyerte a világbajnokságot, de bevételeinek nagy részét mégsem közvetlenül a sportból keresi meg. A mindössze 19 éves Kim tavaly mindössze 150.000 dollárt keresett a versenyek pénzdíjaiból, a többit pedig az elsősorban dél-koreai illetőségű szponzorok támogatásának és exponenciális ütemben növekvő reklámbevételeinek köszönheti. Az olimpiai bajnok snowboardos, Shaun White (ld. kép) esete még különösebb, az amerikai versenyző 2009-ben „csak” 40.000 dollár pénzdíjat kapott a sportpályán nyújtott teljesítményei alapján. Az egyik (energia ital gyártó) szponzora egészen odáig ment, hogy Coloradoban egy félmillió dollár értékű félcső pályát is épített White-nak, amit csak helikopterrel lehet megközelíteni. A Forbes listáján nem okozott meglepetést, hogy az amerikai sportolók dominálják a kereseti rangsort, az első hatban ugyanis további négy amerikai sportoló is található még. A harmadik helyen a síelő Lindsey Vonn (3 millió dollár), a negyediken a szintén alpesi síző Ted Ligety (2 millió dollár), az ötödiken pedig a rövidpályás gyorskorcsolyázó Apolo Anton Ohno (1,5 millió dollár) szerepel. Az alpesi sízés fenegyereke, Bode Miller a hatodik a kereseti listán, aki tehetős szponzorainak is köszönhetően 1,3 millió dolláros bevételt regisztrált a tavalyi esztendőben. Az amerikai magazin listájával kapcsolatban fontos, hogy a profi szerződéssel rendelkező sportolók (így az NHL-es jégkorongozók nagy részének) bevételeit nem tartalmazza.

A magyar sportolókra finoman szólva sem lehet azt mondani, hogy meghatározó szerepet töltöttek volna be a téli olimpiák történetében. Ugyanakkor tény, hogy az elmúlt húsz téli olimpián sportolóink mindig ott voltak és az összességében megszerzett hat érem (két ezüst- és négy bronzérem) tisztes helytállást sejtet. Legutolsó érmünk a Regőczy Krisztina-Sallay András jégtáncos párunk nevéhez fűződik, akik Lake Placidben 1980-ban szereztek ezüstérmet. Egyetlen helyezési számmal maradtak le csupán a mieink a győztes szovjet Natalia Liniscsuk - Genagyij Karponoszov jégtáncos pár mögött. A magyarok összesítésben 14 helyezési számot kaptak és csupán azzal bukták el az aranyérmet, hogy a szovjet pontozó a magyarokat nem másodiknak tette, hanem harmadiknak, a másik szovjet pár (Mojszejeva-Minyekov) mögé. Minden más pontozó az első vagy a második helyre rangsorolta a magyar párt. A magyar és a szovjet párost is négy-négy bíró tette az első helyre, az angol bírónő Brenda Long holtversenyben látta a két párt elsőnek és hiába ajánlották fel neki a döntési opciót, nem vállalta fel, hogy döntsön a két pár között, így maradt az, hogy az összesített helyezési számok döntsenek. Az eset pikantériája az volt, hogy Sallayék edzője akkoriban az a Betty Callaway volt, aki történetesen szintén angol. Egy kis nosztalgia gyanánt most idézzük fel a Regőczy –Sallay páros 1980-as programját…

A gyorskorcsolyázó Clara Hughes-t érte a megtiszteltetés, hogy a vancouveri olimpia megnyitó ünnepségén a rendező ország, Kanada zászlaját vihesse. A 206 fős hazai sportoló küldöttségből eredményesség szempontjából is kiemelkedő Hughes öt olimpiai éremmel rendelkezik. A négy olimpián is indult sportolónő még az atlantai nyári játékokon kezdte meg az éremgyűjtést, ahol kerékpározásban szerzett két bronzérmet, majd gyorskorcsolyázóként még sikeresebb karriert futott be. Pályafutásának eddigi csúcspontját a torinói olimpia jelentette, ahol az 5000 méteres versenyszám aranyérmét szerezte meg. Hughes már 2006-ban is ott volt a lehetséges zászlóvivő jelöltek között, akkor azonban a versenyek fontosságára hivatkozva nem vállalta a szerepet. Sőt mi több, eddigi négy olimpiáján is csupán egyszer vett részt magán a megnyitó ünnepségen.

Bár a megnyitóig hátralévő napokban még sok minden változhat, úgy tűnik, hogy öt új ország is debütál majd a téli játékokat tekintve Vancouverben. A Bahamák, Ghána, Gabon, Málta és a Kajmán-szigetek ugyanis eddig még sohasem küldött sportolót, sportolókat a téli olimpiára. Az új érkező országokkal tovább színesedik a résztvevő országok palettája, reméljük a megnyitón is sikerül majd üde színfoltként bevonulni ezen országok képviselőinek.

2010-02-13 UPDATE: A megnyitón végül eldőlt, hogy összesen hét új ország vesz részt a vancouveri játékokon: Kajmán-szigetek, Kolumbia, Ghána, Pakisztán, Peru és önállóan Szerbia és Montenegró is előszür van jelen. Az előzetesekkel ellentétben Bahamák, Gabon és Málta végül nem nevezett versenyzőket

A téli olimpián induló legidősebb biatlonos, a 45 esztendős Atanasszios Carikisz viszi majd a görög zászlót a vancouveri játékok megnyitó ünnepségén, február 12-én. Carikiszt, akinek ez lesz az ötödik ötkarikás versenye, harmadszor tisztelték meg azzal, hogy ő viheti a nemzeti lobogót a megnyitón. A vancouveri olimpián Carikisz lánya is részt vesz, a húszéves Giona sífutásban indul majd. A magyar sport történetében is volt példa arra, hogy egy családon belül a szülő és a gyermek is részt vett a téli játékokon (igaz nem egyazon olimpia alkalmával). A műkorcsolyázó Czakó György oslói szereplése után lánya, Krisztina is ott volt két olimpián (1992,1994). A sífutó Holéczy Tibor Grenoble-ban (1968) indult téli olimpián, leánya, Beatrix pedig Albertville-ben és Lillehammerben szerepelt biatlonban. A négyszeres olimpikon gyorskorcsolyázó Egyed Krisztina édesanyja (Mató Edit) az 1968-as olimpián indult jégtáncban, igaz a sportág akkor még csak bemutató jelleggel szerepelt a programban.

A téli olimpiákat tekintve egyedülálló rekord felállítására készült az olasz szánkós, Wilfried Huber. Az 1994-es lillehammeri olimpián párosban (Kurt Brugerrel) olimpiai bajnoki címet szerző versenyző ugyanis januárban Oberhofban hetedik téli olimpiájára is kvalifikációt szerzett. Az ötkarikás játékokon Huber 1988-ban, Calgaryban szerepelt először, azóta pedig valamennyi téli olimpián ott volt. Pechére azonban most nagyon erős az olasz szánkó csapat, így a kvalifikációs szint teljesítése önmagában nem volt elegendő a vancouveri részvételhez. Az erős hazai konkurencia miatt Hubernek válogatóznia kellett a szintén az olimpiára hajtó David Mair-rel. A 39 éves dél-tiroli versenyző ebben az összevetésben lemaradt, így végül mégsem vehet részt a 21. téli olimpián. „A rekorddal szerettem volna valamit visszaadni szeretett sportágamnak, ezért sajnálom igazán hogy nem jött össze. A vetélytársaim egyszerűen jobbak voltak nálam, ezért nem sikerült.” – mondta nagyon sportszerűen az olasz sportoló, miután kiderült, hogy mégsem utazhat Kanadába.

Huber kárpótlásul a lettországi EB-n vehetett részt, ahol a 12. helyen végzett, várhatóan ez lesz az idény végén visszavonuló sportoló utolsó nemzetközi eredménye is egyben.

A 2002-es téli olimpia után új kifejezés került be az angol nyelv szleng szótárába. A Salt Lake Cityben rövidpályás gyorskorcsolyázásban győztes ausztrál Steven Bradbury ugyanis elképesztő szerencsével nyert olimpiai aranyérmet. Már az 1000 méteres versenyszám elődöntőjében is profitált abból, hogy előtte buktak a többiek, de mindez semmi sem volt ahhoz képest, ami a döntő utolsó kanyarjában várt rá. Aki emlékszik Bradbury hihetetlen „mákjára” és látta már a videót, annak azért, aki még nem tud róla, annak pedig azért érdemes megnéznie az alábbi videót…