A brit orvosok által készített elemzés rámutat arra, hogy az amúgy is gyors és veszélyes téli sportokban tovább tolódtak ki a határok. „Egy kicsit aggódunk a növekvő sérülések miatt, amelyek számát szeretnénk szigorúbb szabályokkal csökkenteni – nyilatkozta Arne Ljungquist a NOB orvosi bizottságának vezetője a felmérés adatait kommentálva – Ugyanakkor tudni kell, hogy a sportolók sem képviselnek egységes álláspontot ebben a kérdésben, hiszen vannak, akik szeretnének gyorsabb, technikásabb pályákat, mások viszont a biztonságot helyeznék előtérbe.” A Nemzetközi Olimpiai Bizottság most először végzett teljes körű orvosi elemzést a téli játékokkal kapcsolatban, amely a 2008-as pekingi nyári olimpiás felmérést (ahol a sportolók 9%-a sérült meg) követte a sorban. Ljungquist szerint ez az elemzés jó kiindulási alap lehet a 2014-es, Szocsiban rendezendő téli olimpia kapcsán, amely segíthet a sportági szakszövetségek számára a pályák pontosabb, biztonságosabb megtervezésében.

 

A felmérést a résztvevő 82 ország csapatorvosainak jelentései, valamint a Vancouverben és Whistlerben felállított orvosi bázisok adatai alapján készítették el. A tanulmány utal arra is, hogy a tényleges sérülések száma ezen felül még magasabb lehetett, hiszen előfordulhattak olyan esetek is, amelyeket nem jelentettek le. A sérülések 25%-a volt olyan mértékű, amely megakadályozta a sportolót az edzésben vagy a versenyzésben. A leggyakrabban sérülést szenvedő terület a fej, a gerinc és a térd volt, a sérülések pedig zúzódás, szalaghúzódás és izomrándulás formájában jelentkeztek a leginkább.

 

A legveszélyesebb sportok közé a bobozás, a jégkorong, az alpesi sízés, a szabadstílusú sízés, a rövidpályás gyorskorcsolya és a snowboarcross számított, ahol a sérülések aránya 15-35% között mozgott. A legveszélytelenebb sportágak közé az északi szakágak (síugrás, sífutás, északi összetett), a szánkózás, a gyorskorcsolyázás és a curling tartozott, ezekben kevesebb, mint a sportolók 5%-a szenvedett ilyen-olyan sérülést. A férfiaknál a rövidpályás gyorskorcsolya versenyeket tekintve volt a legnagyobb a sérülések aránya (27,8%), amelyet a bobsport (20%) és a jégkorong (18%) követ a sorban. A szánkósoknál mindössze egyetlen sérülést regisztráltak az olimpia alatt, igaz ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a grúz versenyző halála miatt a szervezők alaposan lerövidítették a pályát az első napon történt baleset után. Összességében a nőknél (13%) magasabb volt a sérülések aránya, mint a férfiaknál (9%). A tanulmány külön rámutat arra, hogy a bob, alpesi sí és snowboard versenyek során a sérülések nagy részét egy tárggyal történt ütközés okozták, így ezen sportágaknál a körülmények javítása lehet a legfontosabb cél. „Szerintem a 11%-os arány nem is kifejezetten magas – teszi hozzá az AP hírügynökségnek nyilatkozva Ljungquist – hiszen egyes sportági világbajnokságokon ennél jóval magasabb értékek is kijöttek már.”

 

Bár a snowboardcross-ban összességében is 35%-os volt a sérülés mutató, a nőknél ez kifejezetten durva módon jelentkezett. A 22 női induló közül ugyanis 16-an (!), a résztvevők 73%-a sérült meg Vancouverben, a férfiaknál ez az arány 11%-os, itt a 35 indulóból csupán 4-en szenvedtek sérülést. A snowboardcross korábban a téli X-Games-eken hódított, amely a 2006-os torinói olimpián került fel először a játékok programjába. „A snowboard és a snowboarcross az a két sportág, ahol nagymértékben lehetne fejleszteni a biztonságot” – nyilatkozta a tanulmány egyik készítője, Lars Engebretsen, az oslói Norvég Sporttudományi Intézet munkatársa. „A probléma nem csak az olimpián jelentkezett, hanem már az olimpia előtti Világkupa versenyeken is sok sérülés volt ezekben a szakágakban” – tette hozzá a professzor a tárgyilagosság kedvéért. (Az elmúlt héten egy fiatal orosz snowboardcross-os versenyző a svájci Alpokban edzés közben halálos balesetet is szenvedett).