Az olimpiai ötpróba kapcsán a fiataloknak a nyolcvanas, kilencvenes évek nagysikerű sportverseny sorozata juthat az eszébe, amelyen állóképességi sportágak különböző távjait teljesítve tárgynyereményekért és olimpiai jutalomutazásért lehetett versenyezni. Pedig volt ötpróba verseny az olimpián is. A férfiaknál 1912-24 között, a nőknél pedig a hétpróba elődjeként 1964 és 1980 között - stílszerűen öt alkalommal - rendeztek ötpróbában olimpiai versenyeket. Az 1976-os montreali olimpia minden idők legszorosabb többpróba versenyét hozta, ahol végül hármas NDK siker született ötpróbában.
Az öt szám (100 méteres gátfutás, súlylökés, magasugrás, távolugrás és 200 méteres síkfutás) után két kelet-német sportoló, Siegrun Siegl és Christine Laser egyaránt 4745 ponttal zárt, közöttük végül csupán az döntött a távolugrás akkori világcsúcstartója (Montrealban ebben a számban ötödik lett csupán), Siegrun Siegl javára, hogy ő több számban (háromban az ötből) ért el magasabb pontszámot ellenfelénél. Érdekesség, hogy a harmadik helyezett Burglinde Pollak is csupán öt ponttal maradt el a győztesektől (4740 pont). Minden idők legszorosabb női ötpróba versenyén egy számmal a vége előtt Siegl még csak a hetedik helyen állt, a 200 méteren elért kimagasló idejével (23,09 sec) vette át a vezetést a versenyben. A záró szám előtt a legjobb nyolc versenyző 95 ponton belül volt egymáshoz képest, így hatalmas izgalmak előzték meg a 200 méteres síkfutást, ahol a legjobb nyolc versenyző természetesen egy futamba kapott besorolást. Az addig vezető szovjet Nagyezsda Tkacsenko nem futott jól, így alig fél perc alatt az első helyről az ötödikre esett vissza, ezzel pedig még a dobogóról is leszorult végül. Tkacsenko mégsem maradt aztán olimpiai aranyérem nélkül, mert négy év múlva Moszkvában, hazai pályán már nem talált legyőzőre ötpróbában. A montreali versenyen volt magyar versenyző is a mezőnyben, a 200 méteres távot 25,43 másodperc alatt teljesítő Papp Margit végül 4535 ponttal a nyolcadik helyen zárta női ötpóbázók versenyét.