A sztori keletkezését egyébként az a tény lendítette fel a leginkább, hogy Rawlinson már egy jó ideje Nagy-Britanniában, Loughboroughban él, ráadásul brit férje (a korábbi kitűnő 400 gátas Chris Rawlinson, akitől 2009-ben elvált ugyan, de idén márciusban ismét hozzáment) miatt a közelmúltban brit állampolgárságért is folyamodott. „A brit útlevél igénylésére azért volt szükség, hogy az Európában élő versenyző könnyebben mozoghasson a kontinensen és az Európai Unió országaiban, hiszen nagyrészt ezen a környéken versenyez. Jana olykor másfél órát tölt el azzal, hogy az ausztrál zászlót fesse rá a körmeire, Önök szerint ez arra utal, hogy el akarja hagyni Ausztráliát?” – tette fel a költői kérdést az ausztrál atlétikai szövetség versenyigazgatója, Eric Hollngsworth az ügyre vércseként ráharapó újságíróknak.

 

Szakértők és a versenyzőhöz közel álló illetékesek ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a fentiekben leírt polémia lehet, hogy hiábavaló, mert az is elképzelhető, hogy a sérülékeny versenyző végül egyik ország színeiben sem lesz ott Londonban. Rawlinson ugyanis 2007 óta nem indult komoly versenyen (a pekingi olimpiát és a tavalyi berlini vb-t is kihagyta) és jelenleg is Achilles-ín sérüléssel küzd, így továbbra is kérdéses, hogy az októberben Indiában sorra kerülő Nemzetközösségi Játékokon indulhat-e majd. Az persze külön csavar a történetben, hogy a korábban még Jan Pittman néven versenyző ausztrál hölgy gyermekének (Cornelius 3 és fél éves) születése és a közel három éves, sérülésekkel teli időszak miatt szinte az összes szponzorát elveszítette, így egy kedvező brit ajánlat akár kecsegtető is lehetne számára. A távozási szándék amúgy már 2006-ban is felvetődött vele kapcsolatba, ám akkor egy házon belüli versenyzői konfliktus után végül maradt az ausztrál atlétikai válogatott tagja.