Olimpiatörténeti vetélkedőkben is frappáns kérdés lehetne az alábbi: Versenyszáma legfiatalabb és később legidősebb olimpiai bajnoka lett. Ki ez a kétszeres olimpiai bajnok atléta?
Aki nem szeretne gondolkozni, az kattintson a „tovább” gombra, ahol jön a megfejtés…
A németek magasugrónőjéről, Ulrike Meyfarth-ról van szó, aki 1972-ben a müncheni olimpián mindössze 16 évesen, majd 1984-ben immáron 28 évesen nyerte meg versenyszámát az olimpián. A "magasugrás legidősebb olimpiai bajnoka" titulust aztán később át kellett adnia a bolgár Sztefka Kosztadinovának, aki az 1996-os atlantai olimpián 31 évesen lett a legjobb női magasugró.A frankfurti születésű atlétanő ugyan csak 13 évesen kezdett el a magasugrással foglalkozni, de 1971-ben (mindössze tizenöt évesen) már a második lett a német bajnokságon, majd a következő évi olimpiai válogatón elért harmadik helyének köszönhetően az olimpiai részvétel lehetőségét is kiharcolta. A ’68-as olimpián Dick Fosbury által meghonosított stílus (a Fosbury-flop) egyik úttörője volt Meyfarth (ennek is köszönheti gyors berobbanását az élmezőnybe), akitől azonban ennek ellenére sem sokat vártak a müncheni játékokon. A 185 centiméteres egyéni legjobbja sem jogosította fel (v)érmes reményekre, de a lelkes hazai közönség előtt hét centimétert (!!) javítva egyéni legjobbján, 192 centiméteres világrekord beállítással nyerte meg végül a versenyt. Mindkét nemet figyelembe véve azóta is Meyfarth a legfiatalabb (16 év 123 nap) egyéni olimpiai bajnok az atlétika történetében.
A hirtelen jött olimpiai siker (és az ezt követő nagy felhajtás) után aztán egy kicsit megakadt a fiatalon indult karrier, hiszen 1978-ig nem is sikerült javítania a 192 cm-es egyéni csúcson, ezt az időszakot egy EB-5. helyezés jellemzi, ráadásul Meyfarth a montreali olimpián nem is jutott döntőbe. Az 1980-as moszkvai olimpiát aztán a bojkott miatt kihagyták a nyugatnémetek, így Meyfahrt csak a '84-es los angelesi olimpián szerepelhetett újra az ötkarikás játékokon.
Az 1982-es év volt a nagy visszatérés a német ugró számára, ki fedett pályán és szabadtéren is Európa bajnok lett, majd 202 centiméteres ugrásával új világrekordot is felállított. Az 1983-ban első alkalommal megrendezett atlétikai világbajnokságon Helsinkiben ezüstérmes lett Tamara Bykova mögött. Meyfarth számára az 1984-es olimpia volt az utolsó nagy világverseny, ahol az ismételt bojkottok miatt legfőbb vetélytársai (köztük Bykova) sem voltak ott a mezőnyben. Érdekesség, hogy a los angelesi női magasugró döntő első öt helyezettje közül hárman (!) is ott voltak már 12 évvel korábban is a döntőben, Meyfarth 
mellett a kanadai Deborah Brill és az olasz Sara Simeoni. A német atléta 202 centiméteres ugrása ezúttal elég volt az újabb sikerhez, amivel a címvédő olasz Sara Simeonit (200cm) tudta legyőzni és lett ezzel a női magasugrás történetének - a román Iolanda Balas (1960,64) mellett - második kétszeres olimpiai bajnoka. A kitűnő lengyel futó Irena Szewinska mellett Ulrike Meyfarth a másik olyan női atléta, aki 12 éves különbséggel tudott olimpiai bajnoki címeket szerezni.
mellett a kanadai Deborah Brill és az olasz Sara Simeoni. A német atléta 202 centiméteres ugrása ezúttal elég volt az újabb sikerhez, amivel a címvédő olasz Sara Simeonit (200cm) tudta legyőzni és lett ezzel a női magasugrás történetének - a román Iolanda Balas (1960,64) mellett - második kétszeres olimpiai bajnoka. A kitűnő lengyel futó Irena Szewinska mellett Ulrike Meyfarth a másik olyan női atléta, aki 12 éves különbséggel tudott olimpiai bajnoki címeket szerezni.A 188 centiméter magas Ulrike Meyfarthot legfontosabb sikerei idején sorozatban négyszer (1981-1984) is megválasztották Németország legjobb női sportolójának. A 35.000 lakossal rendelkező Wesseling (ahol Ulrike felnőtt) 2004. május 23-án a város atlétikai stadionjának az Ulrike Meyfartrh Stadion elnevezést adta.
