Időbeli vizsgálatunkat az 1992-ben győztes spanyol csapattal kezdjük. A Barcelonában győztes, a többek között Canizares, Luis Enrique vagy éppen Josep Guardiola fémjelezte generációból mostanra már mindenki kiöregedett, így a Vicente del Bosque által irányított EB-címvédő együttes dél-afrikai keretében most már egyiküket sem találjuk meg.

 

Lesz viszont egy ismerős az 1996-ban győztes nigériai válogatottból. A korábban kétszer is Afrika legjobb labdarúgójának választott Nwanko Kanu ugyanis ott van a keretben. A jelenleg a Portsmouth csapatában szereplő Kanu Atlantában még 19 évesen segítette győzelemhez a zöld sasokat (az ő góljával verték meg például 1-0-ra a magyar válogatottat a csoportkörben), most pedig immáron 33 évesen a nigériai válogatott rangidőseként léphet pályára Dél-Afrikában.

 

Lesznek az olimpiáról ismerős arcok egy másik afrikai résztvevő csapatban is, méghozzá a 2000-es olimpián győztes kameruni válogatottból. A Sydney-ben rendezett olimpia döntőjében Kamerun a rendes játékidőben 2-2-es döntetlent ért el Spanyolország ellen, majd a büntetők során 5-3-ra győzött, így zsinórban második afrikai csapatként nyert olimpiát labdarúgásban. Az akkori döntőben a rendes játékidőben és a büntetőpárbajban is betalált Samuel Eto’o, aki mellett a jelenleg a török Ankaragücü csapatát erősítő, az olimpiai tornán annak idején hatból öt meccsen pályára lépő Geremi is elmondhatja magáról, hogy az akkori csapatból most is itt van a Paul Le Guen edző által összeállított kameruni vb-keretben. Bár afrikai csapat még sohasem nyert vb-t (sőt a legjobb négy közé sem jutott be), de ettől függetlenül a Kanu-Eto’o-Geremi hármas is esélyes a történelmi tett végrehajtására. (Az egri Nagy Barnabásnak köszönjük az alábbi pontosítást: a kameruni csapat mostani kapusa, Idriss Carlos Kameni is ott volt annak idején Sydneyben, sőt mi több, a büntetőrúgásokkal véget ért döntőben 16 évesen ő hárította a spanyol Amaya büntetőjét, amivel Kamerun végül megnyerte az olimpiai bajnoki címet.)

 

Sokkal reálisabb jelölteket kapunk viszont az új "klubtagságra", ha megnézzük a 2004-es és 2008-as olimpián egyaránt győztes argentin nemzeti csapat tagjait. A ’86-os világbajnok (isteni) Diego Maradona által kijelölt argentin keretben ugyanis hemzsegnek az olimpiai bajnokok, így egy esetleges argentin vb-siker esetén kilenc (!) új névvel bővülhetne az eddig kizárólag olasz és uruguayi neveket tartalmazó exkluzív lista. A 2004-ben Athénban olimpiai bajnoki címet szerző csapatból Nicolas Burdisso (2 meccs/0 gól), Javier Mascherano (6/0), Gabriel Heinze (6/1), a négy meccsen egyaránt csereként beszálló Clemente Rodriguez (4/0) és az akkor valamennyi meccsen pályára lépő, 8 góljával gólkirályi címet is szerző Carlos Tevez is szerepel az idei vb-keretben.

 

A pekingi olimpián győztes együttesnek ismét tagja volt a mostani vb-keretben már csapatkapitánynak számító Mascherano (6/0). Az akkori csapatból a Nigéria elleni döntő egyetlen gólját szerző Angel di Maria (6/2), a mostanra már Aranylabdás, BL-győztes szupersztárrá avanzsált Lionel Messi (5/2), a kapus Sergio Romero (4/0) és a brazilok elleni elődöntőben két gólt szerző Sergio Agüero (5/2) is duplázhat a dél-afrikai vb-n.

 

 

Tizenkét olyan labdarúgó van a világon, aki olimpiai és világbajnoki címmel is rendelkezik. A kilenc uruguayi és három olasz játékos –talán nem meglepő módon- még a múlt század húszas, harmincas éveiben érte el ezt a bravúrt.

A legelső, 1930-as labdarúgó világbajnokságon az uruguayi csapatból az alábbi labdarúgók már olimpiai bajnokként ünnepelhették a győzelmet (zárójelben az olimpiai siker évszáma)

- José Leandro Andrade (1924, 1928)

- Hector Castro (1928)

- Pedro Céa (1924, 1928)

- Lorenzo Fernández (1928)

- Alvaro Gestido (1928)

- José Nasazzi (1924, 1928)

- Pedro Petrone (1924, 1928)

- Héctor Scarone (1924, 1928)

- Santos Urdinaran (1924, 1928)

Megjegyzés: Az 1930-as világbajnoki és az 1924-es olimpiai tornán győztes csapatnak egyaránt tagja volt Zoilo Saldombide is, aki azonban egyik torna egyetlen mérkőzésén sem lépett végül pályára. Hasonló volt érvényes Angel Melogno esetében is, aki viszont a ’30-as vb mellett az 1928-as olimpia keretében szerepelve nem tudott egyik nagy tornán sem pályára lépni. Az első világbajnokságon győztes csapatnak szintén tagja volt (és 3 gólt is szerzett) Juan Peregrino Anselmo, a később klubcsapata, a Penarol edzőjeként is dolgozó játékos azonban hiába volt tagja az 1928-as olimpiai bajnok együttesnek, ott egy mérkőzésen sem lépett pályára.

 

Nyolc évvel később, az 1938-as világbajnokságon újabb három labdarúgó volt olyan szerencsés, hogy olimpiai bajnokként ünnepelhette a világbajnoki címet. Érdekesség, hogy a vb-győztes olaszok éppen a magyar válogatottat (4-2) győzték le az akkori fináléban

- Alfredo Foni (1936)

- Ugo Locatelli (1936)

- Pietro Rava (1936)

Megjegyzés: A szintén 1936-ban olimpiai bajnok Sergio Bertoni tagja volt ugyan a világbajnok csapat keretének, és bár hiába ült az olaszok mind a négy mérkőzésén a kispadon, végül nem lépett pályára az 1938-as VB-n.