Jelenleg is zajlik Párizsban a francia nyílt teniszbajnokság. A Roland Garrosról tudósító közvetítésekben naponta elhangzik egy hölgy, bizonyos Suzanne Lenglen (a bal oldali képen)neve. Az egyik kiemelt pálya ugyanis a franciák kétszeres olimpiai bajnok teniszező nőjéről van elnevezve. A XIX. század utolsó évében született, meglehetősen fiatal korában, mindössze 39 évesen leukémiában elhunyt Lenglen kisasszony kora egyik ünnepelt hőse volt és sokak szerint az első igazi női tenisz sztár a világon. A tízes-húszas évek fordulóján csillogó francia hölgy 31 bajnoki címet szerzett 1914 és 1926 között, emellett pedig az 1920-as nyári olimpia legeredményesebb teniszezője is lett egyben.  Az antwerpeni torna női egyes küzdelmeiben nem talált legyőzőre, ráadásul hat mérkőzésén összesen mindössze négy (!) gémet nyertek ellene a vetélytársak. A győzelemig vezető úton három svéd, egy belga és két brit riválist múlt felül, legnehezebb ellenfele a fináléban várt rá, de a brit Edith Holmant is 6-3, 6-0 arányban győzte le. A vegyes párosoknál Max Décugis-vel alkotott párosa ugyan két játszmát is elveszített a torna során, de így is magabiztosan szerezték meg az aranyérmet ebben a számban is. Az olimpia idején még csupán 21 éves Lenglen kisasszony egyetlen bánata az lehetett, hogy a női párosok küzdelmében Elisabeth d’Ayen-nel nem jutott be a döntőbe, a britektől elszenvedett elődöntős vereség után így ebben a számban „csak” bronzérmes lett.

A gyermekkorában krónikus asztmával küzdő Suzanne-t édesapja vitte le először a teniszpályára, ahol a legendárium szerint még úgy is gyakorolt, hogy az édesapja által a pálya különböző részeire elhelyezett zsebkendőket kellett eltalálnia. Az első világháború ugyan négy évet elvett a fiatal tehetség karrierjéből, de az ezt követő periódusban alaposan bepótolta a lemaradását. Eleinte nem feltétlenül eredményeivel, sokkal inkább játékostársaitól eltérő öltözetével tűnt ki a tömegből. Az akkor megszokott, szinte a teljes női testet elfedő tenisz ruházat helyett ugyanis az ő általa viselt ruha a vádlit és a felkart is láttatni engedte. Talán nem véletlen, hogy a ’20-as években ezzel párhuzamosan nőtt meg az érdeklődés a női tenisz iránt, a korábban érdektelen sportág mérkőzéseire tömött sorokban jöttek a nézők, elsősorban Lenglen bája és természetesen nagyszerű játéka miatt.

Az akkoriban megszokottaktól eltérően meglehetősen fiatalon profivá szerződő Lenglen később egy tenisz iskolát is létrehozott Párizsban, a mai Roland Garros közelében. A Tenisz Hírességek Csarnokába 1978-ban beválasztott Lenglen rövid élete utolsó éveiben könyveket is írt, köztük a Sport és szerelem című sport témájú alkotást. A francia nemzetközi teniszbajnokság szervezői 1997-ben nevezték el róla a párizsi torna második számú pályát, amely azóta is Court Suzanne Lenglen néven üzemel. Az 1994-ben épült, több mint tízezer néző befogadására alkalmas nyitott létesítmény előtt Suzanne Lenglen szobra is látható.

A cikk végére pedig egy igazi különlegesség. A huszas évek klasszisa, Suzanne Lenglen és a későbbi évek nagy sztárja, az amerikai Helen Wills csupán egyszer (1926) találkoztak egymással, amelyről az alábbi archív felvétel árul el nagyon sokat: