Szombaton rendezték a vancouveri olimpia utolsó női sífutó versenyét, ahol a 30 km-es klasszikus stílusú versenyen a kétszeres világbajnok Justyna Kowalczyknak köszönhetően lengyel győzelem született. A futamról hiányzott a továbbra is betegséggel küzdő svéd Anna Haag, illetve a sprint verseny selejtezőjének bemelegítése során emlékezetes balesetet szenvedő szlovén Petra Majdic is. A tömegrajtos indítás sajátosságai miatt a táv első felében minden nagy esélyes együtt haladt az élmezőnyben, közülük csak a finnek 2007-es világbajnoka, Virpi Kuitunen maradt le tíz kilométer után. A verseny különlegessége volt, hogy az olimpiák történetében most először volt lehetőség arra, hogy minden kör végén (5000 méterenként) lécet lehetett cserélni, a nehéz hóviszonyok és a zuhogó eső miatt pedig ezzel a lehetőséggel az esélyesek közül többen is éltek. A mezőny élén 20 km után jöttek a komolyabb események, ekkor a norvégok fantasztikus formában lévő sportolója, a Vancouverben három aranyérmet is szerző Marit Björgen egy léccsere után úgy döntött, hogy megpróbál mindenki leszakítani. Egyedüliként az összetett Világkupát vezető Kowalczyk tudott vele menni, de öt-hat másodperces hátrányát neki is csak fogcsikorgatva sikerült tartania. A kör végére aztán visszaért a lengyel Björgenre és innentől kezdve ők ketten együtt haladtak egészen a befutóig. A célegyenesbe fordulva Kowalczyk vezetett és minden idők egyik legszorosabb 30 km-en látott befutója után végül minimális különbséggel (háromtized másodperccel) győzött. A harmadik helyre a finn Aino-Kaisa Saarinen jött be, aki az utolsó öt kilométeres kör előtt kockáztatott, hiszen kiment lécet cserélni, a nehéz emelkedőn azonban sikerült végül ledolgoznia az ekkor összeszedett 15 másodperces hátrányát. Justyna Kowalczyk lett a lengyel sport második téli olimpiai bajnoka, ezt megelőzően legutóbb még 1972-ben (a síugró Wojciech Fortuna révén) szereztek aranyérmet. Marit Björgen három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmével a vancouveri olimpia legeredményesebb versenyzője lett, ráadásul ő lett mindössze a kilencedik olyan versenyző, aki egy téli olimpián öt érmet is tudott szerezni. Kowalczyk győzelme azt is jelentette, hogy a lengyel sífutó egy ezüst- és egy bronzérem után teljessé tette olimpiai éremkollekcióját Vancouverben.

Szombaton este lezajlott a bob versenyek utolsó futama is, a férfi négyesek küzdelmeiben ezúttal amerikai aranyérem született. Az első nap után már vezető amerikai négyes (Steve Holcomb, Steve Mesler, Curtis Tomasevicz, Justin Olsen) a harmadik futamot követően már 45 századmásodperces előnnyel állt az élen. Bár a negyedik futamban nem ők voltak a leggyorsabbak, előnyükből így is megőriztek 38 századmásodpercet, és ezzel 62 év szünet (1948-St. Moritz) után nyertek ismét bobos aranyérmet az Egyesült Államoknak. Holcomb sikere nem volt meglepetés, hiszen az amerikai az „éjjeli vonat” névre hallgató bobbal megnyerte az idei Világkupát és tavaly pedig világbajnok is lett. Az ezüstérem a négyszeres olimpiai bajnok André Lange vezette németeké lett, akik az utolsó futam előtti kilenc századmásodperces hátrányukat végül egy százados előnnyé tudták átalakítani, így megelőzték a végül a bronzéremnek is örülő Lyndon Rush által kormányzott kanadai négyest. Az Egyesült Államok ezzel megszerezte a 36. érmét is Vancouverben, amivel beállította a németek (2002-es) vonatkozó rekordját. Holcombék sikerével egyben a rekorddöntés is biztossá vált, hiszen ez Egyesült Államok férfi jégkorong csapata ott van a vasárnap esti fináléban, így ott is mindenképpen érmet szerez.

Szombaton a gyorskorcsolya versenyek a két csapat üldözéses futammal fejeződtek be, ahol hatalmas meglepetésre a hazaiak örülhettek a férfiak döntőjét követően, miután csapatuk legyőzte az Egyesült Államok hármasát. A Mathieu Giroux, Lucas Makowsky, Denny Morrison összeállítású csapat a fináléban mindössze 21 századmásodperces előnnyel lett olimpiai bajnok a richmondi ovál pályán. Az elődöntőben meglepetésre vereséget szenvedő, de előzetesen a versenyszám toronymagas esélyesének számító (amúgy két vancouveri olimpiai bajnokkal felálló) Hollandia a „B”-döntőben a norvég csapattal találkozott. A futam érdekessége volt, hogy a végül a bronzérmet megszerző hollandok jobb időt mentek, mint a későbbi győztes kanadaiak, 3:39,95-ös idejük ráadásul új olimpiai rekordnak is számít. Az ezüstérmes amerikai csapatban szereplő Chad Hedrick immáron ötödik különböző olimpiai számban lett érmes gyorskorcsolyázásban, erre korábban mindössze hárman (Eric Heiden, Clas Thunberg, Roald Larsen) voltak képesek ebben a sportágban.

 

A hölgyek mezőnyében sokkal esélyesebbnek számított a kanadai csapat, a három olimpiai érmessel felálló hazaiak azonban itt még az elődöntőbe sem tudtak bejutni és végül csak az ötödik helyen végeztek. A fináléba a német és a japán csapat jutott be, közöttük pedig minden idők egyik legszorosabb befutója döntött az aranyéremről. Az ázsiaiak nagyszerűen mentek, a hat körös verseny utolsó 400 métere előtt még több mint egy másodperccel vezettek is, ám a hajrában a Daniela Anschütz, Stephanie Beckert, Katrin Mattscherodt összeállítású hármas káprázatos hajrával visszahozta a sírból az aranyérmet. A németek mindössze két századmásodperccel győztek, így a döntő futamban ezúttal nem nevezetett, de szintén csapattag Anni Friesinger immáron a harmadik olimpiai bajnoki címének örülhetett. A női verseny „B” döntőjében a nap meglepetését okozó lengyelek legyőzték azt az amerikai válogatottat, amely éppen a kanadaiak ellen győzött bravúrral a negyeddöntőben. Az amerikaiak dolgát ebben a futamban különösen az nehezítette meg, hogy Catherine Raney-Norman az utolsó körre nagyon elfáradt, így leszakadt, ám mivel ebben a versenyben a csapat utolsóként célba érkező tagjának időeredménye számít, így az Egyesült Államok lecsúszott a dobogóról.

Az olimpia utolsó alpesi sí versenyszáma a férfiak műlesiklása volt szombaton, amely az olasz Giuliano Razzoli győzelmét hozta. A 25 éves versenyző már előzetesen is az éremesélyesek közé tartozott, de figyelembe véve a pálya állapotát és az időjárási nehézségeket, sokan őt tartották a legnagyobb favoritnak is. Az idén Zágrábban is futamot nyerő Razzoli az első futamban nagyszerűen síelt, és a legjobb időt produkálta. Előnyét aztán a második futamban is sikerült megőriznie, így 1992 (Alberto Tomba sikere) után ő lett az első, aki hazájának olimpiai bajnoki címet szerzett a férfiaknál alpesi sízésben. A második helyen a horvát Ivica Kostelic végzett, akit előzetesen szintén a favoritok közé soroltak, és aki ezzel második vancouveri, pályafutása során pedig összességében immáron harmadik olimpiai ezüstérmét szerezte. Kostelic az első futam után csak a negyedik helyen állt, de végül meg tudta előzni a szám olimpiai címvédőjét, az osztrák Benjamin Raich-et. A harmadik helyen a svéd André Myhrer végzett, köszönhetően a második futamban nyújtott nagyszerű síelésének, amivel a 10. helyről küzdötte fel magát a dobogóra. A férfi alpesi sí versenyeken a negatív szenzációt az osztrákok szereplése okozta, most fordult elő ugyanis először, hogy nyugati szomszédaink (amikor indultak a játékokon) egyetlen érmet sem szereztek alpesi síben a férfiak mezőnyében. A szlalom címvédője, Benjamin Raich különösen csalódott lehetett, hiszen jó pozícióból, a harmadik helyről vághatott neki a második futamnak, de végül egy helyet hátracsúszott. Razzoli sikere azért okozott különösen nagy örömet az olasz táborban, mert a Torinóban még öt aranyérmet szerző csapatuknak most az olimpia utolsó előtti napjáig kellett várnia az első olimpiai bajnoki cím megszerzésére. A svédek 22 év elteltével (1988-Calgary, vagyis a legutóbbi kanadai téli olimpia után) tudtak ismét férfi alpesi sízésben olimpiai érmet szerezni.

 

Kanadai győzelem született a snowboardosok utolsó vancouveri versenyében, a férfiak parallel óriás-műlesikló futamában is. A döntőben Jasey Jay Anderson csapott össze az osztrák Benjamin Karl-al, és bár a négyszeres világbajnok kanadai az első futamban 76 századmásodperccel lassabb volt ellenfelénél, a másodikban meg tudta előzni az osztrákot, és ezzel megszerezte első olimpiai aranyérmét. A bronzérem végül a veterán francia versenyzőé, a 37 éves Mathieu Bozzetto-é lett, aki az orosz Sztanyiszlav Detkovot győzte le a kisdöntőben.

Az olimpia utolsó előtti napján véget értek a férfi curling torna küzdelmei is. A döntőben a házigazdák csapata számított esélyesnek Norvégia ellen, a kanadai csapat ennek megfelelően kezdett és az ötödik end után már 3-0-ra vezetett. Mindkét csapatban remekül játszott ekkor az első két ember, kevés kockázatvállalás mellett pedig nem is születhetett sok pont. A norvégok első megnyert endje a hatodik volt, amellyel Ulsrudék 3-2-re felzárkóztak. A következő endet azonban ismét Kanada nyerte 2-0-ra, és ezzel visszaállt a három pontos hazai vezetés. A következő két játékrész után 6-3-ra változott az eredmény, a 10. endet így már le sem játszották a csapatok. A kanadai csapat (Kevin Martin, John Morris, Marc Kennedy, Ben Hebert, Adam Enright) sikerével így az is eldőlt, hogy a nőkhöz (és a svédek duplázásához) hasonlóan az erősebbik nem küzdelmeiben is címvédésre került sor az olimpiai curling tornán (igaz a kanadai férfi csapat négy éve más összeállításban nyert). Ez volt immáron Kanada 13. aranyérme Vancouverben, ráadásul a 25. hazai érem a játékok során, mindkettő új kanadai rekordnak számít. A bronzmérkőzésen a svájci válogatott visszavágott Svédországnak az Európa bajnoki vereségért, és egy izgalmas mérkőzésen megszerezte a harmadik helyet. A kilencedik end után még 4-3-ra a svédek vezettek ugyan, de a skip, Ralph Stöckli hibátlan játékával a svájciak 2-0-ra megnyerték a befejező játékrészt, így végül ők állhattak fel a dobogóra.