Ha néhány nap csúszással is, de szerdán végre a női alpesi sízők is bemutatkozhattak a vancouveri téli olimpián, ahol elsőként a lesikló versenyt rendezték meg számukra. A győzelmet a papírformának megfelelően az amerikai Lindsey Vonn szerezte meg honfitársnője, a korábbi olimpiai bajnok Julia Mancuso és az osztrák Elisabeth Görgl előtt. A negyvenöt tagú mezőnyből Görgl érte el az első igazán jó időeredményt, amelyhez már viszonyítani lehetett a többiek futamát is. A torinói olimpián óriás-műlesiklásban győztes amerikai Julia Mancuso jött ezután, aki nagyszerű síeléssel kilenc tizedmásodpercet vert az osztrák sízőre. Nem sokkal később jött aztán az a Lindsey Vonn, akit mindenki az olimpia legfőbb esélyesének tartott és nem csak ebben a versenyszámban. A pályán található összes ellenőrző ponton jobb volt Vonn időeredménye, mint Mancusoé. A közel egy másodperces fórból a célban maradt még ötvenhat századmásodperc, ami végül az aranyérmet jelentette az olimpia előtti napokban sípcsontsérüléssel bajlódó amerikai versenyzőnek. Vonn győzelmét talán még a torinói bronzérmes Anja Pärson akadályozhatta volna meg, ám a svéd klasszis az utolsó ugratón közel hatvan méteres repülés után hatalmasat bukott és végül nem ért célba, igaz legalább a saját lábán hagyhatta el a pályát. Az esélyesek közül a német Maria Riesch rajtolt utolsóként, ám a Pärson bukása miatt sokat várni kényszerülő német ezúttal nem ment jól, végül pedig csak a 8. helyen ért célba. A mezőnynek Berecz Anna személyében magyar indulója is volt, aki végül két versenyzőt megelőzve (nyolcan kiestek) a 35. helyen zárta első vancouveri versenyét. Az olimpiák történetében korábban szinte mindig európai síző nyerte meg a női lesiklást (1992 - Kerrin Lee-Gartner (Kanada) volt eddig az egyetlen kivétel), így amerikai síző most először győzött az ötkarikás játékokon ebben a klasszikus számban. Amerikában nagy elvárásokkal tekintettek Lindsey Vonn olimpiai szereplése elé, a kétszeres világbajnok síző nevére utalva már előzetesen is VONNcouver-ként emlegette a helyi sajtó az olimpia helyszínét. Úgy tűnik nem hiába, az első szám után Vonn mérlege ugyanis rögtön egyből egy.

Az olimpia ötödik napján sprint versenyeket rendezték a sífutók számára. A klasszikus stílusú futamok szereplőit szikrázó napsütés fogadta, a pálya azonban nem ígérkezett ezúttal sem könnyűnek, elsősorban a hosszú célegyenes várható gyötrelmei miatt. A férfi elődöntők nagy meglepetését az okozta, hogy a sprint szakágat idén uraló svéd Emil Jönsson (bár futamában harmadikként zárt), nem került be a legjobbak közé, így érem nélkül fejezte be a versenyt. A svédek számára szintén csalódás volt az olimpia címvédő (igaz a sprinterek mezőnyéből már lassan kiöregedő) Björn Lind szereplése, aki már a negyeddöntőben búcsúzott. Meglepetésre egy kínai versenyző is odaért viszont a legjobb harminc közé, Sun Quinghai ugyanakkor a negyeddöntőből már szintén nem tudott továbbjutni. A férfiaknál hatalmas meglepetésre kettős orosz siker született, hiába szerepelt ugyanis a finálé hatos mezőnyében három norvég sífutó is, végül már a célegyenes bejárata előtt eldőlt, hogy mindenképpen orosz győztest avatnak. Az utolsó 200 méterre ugyanis már csak Nikita Krijukov és junior világbajnok honfitársa, Alekszander Panzinszkij maradtak az élen. Az 1600 méteres táv selejtezőjét megnyerő, majd a döntőben is végig vezető fiatalabbik orosz a célban mégsem örülhetett igazán, mert az utolsó ötven méteren honfitársa megelőzte őt, így Krijukov lett végül az olimpiai bajnok.  A norvég csapatból egyedül a tavalyi libereci világbajnokságon három aranyérmet gyűjtő Petter Northug tudott valamelyest elmenni az élen haladókkal, de az utolsó métereken reménytelen helyzetét látva már ő is kiengedett, igaz a harmadik helyet így is megszerezte, amivel pályafutása első olimpiai érmének örülhetett. Honfitársa, a világbajnoki címvédő Ola Vigen Hattestad meglepetésre csak a negyedik helyen zárta a versenyt. Az orosz olimpiai küldöttség ezzel a győzelemmel megszerezte első vancouveri aranyérmét. A mindössze 20 éves Panzinszkij minden idők legfiatalabb sífutó olimpiai bajnoka lehetett volna, de így sem lehet szomorú az ezüstéremmel, hiszen az oroszok 1998 után tudtak ismét sífutásban kettős győzelmet aratni.

A női sífutók mezőnyére 1400 méteres pálya várt a klasszikus stílusú sprintben. Bár a selejtezők általában papírforma eredményekkel érnek véget, most már a selejtező előtti bemelegítésnél fontos dolgok történtek, hiszen a szlovén Petra Majdic egy éles kanyarban megcsúszott és szerencsétlen módon beleesett egy szakadékba. Az öt métert eső szlovén versenyző megütötte magát és bordasérülései miatt ekkor úgy tűnt, hogy még a selejtezős részvétele is veszélybe kerül. A szervezők döntése értelmében végül a selejtező rajtlistájának végére rangsorolt Majdic fájdalomcsillapítókkal tudta vállalni a futamot, sőt be is jutott a negyeddöntőbe. A selejtezőt megnyerő norvég Marit Björgen a negyeddöntőben és az elődöntőben is kitűnően ment, sima futamok után került be a fináléba. Az előzetes esélyekkel ellentétben a finnek nem tudtak a döntő közelébe sem kerülni, Aino Kaisa Saarinen és Virpi Kuitunen is meglehetősen korán kiesett. A selejtező és a negyeddöntők közötti másfél órás szünetet kihasználva Majdicot „összedrótozták”, aki óriási fájdalmak és szenvedés közepette nem csak a negyeddöntőből, de (negyedik helyen szerencsés vesztesként) az elődöntőből is továbbjutott. A döntőben aztán ismét a sport igazi csodáját láthattuk, amely olyan befutót hozott, ahol mindhárom dobogós teljesen elégedett volt teljesítményével. A versenyszámot végül a norvég Marit Björgen nyerte nagy fölénnyel az erősen kezdő, ám a végére elfáradó lengyel Justyna Kowalczyk előtt. Björgen ezzel két ezüst- és egy bronzérem után végre aranyérmet nyert az ötkarikás játékokon, a lengyel sífutó pedig így is egyéni legjobbját érte el a torinói harmadik helyezése után. Az igazi siker azonban a harmadik helyen végző Petra Majdic-é volt, aki több bordájának zúzódása ellenére is megszerezte az érmet, majd célba érkezése után kis híján elájult és ölben kellett levinni a pályáról. A később kórházba szállított Majdicnak nem tört el ugyan a bordája, de az esti eredményhirdetés során úgy kellett felsegíteni a dobogóra, ez utóbbi tény pedig nem túl jó előjel a szlovén sportoló számára a további vancouveri szereplést illetően. A finálé legszomorúbb tagja talán a svéd Anna Olsson lehetett, aki végig ott volt az élmezőnyben, de végül leszorult a dobogóról és a negyedik helyen végzett. A norvégok Torinóban hatalmas csalódást okozva nem nyertek egyetlen aranyérmet sem sífutásban, most azonban megtört a jég, Marit Björgen aranyérme Norvégia első vancouveri, összesítésben pedig immár a 99. téli ötkarikás győzelmét jelentette.

Nem született meglepetés a férfi snowboardosok félcső versenyszámában, ahol a még mindig csak 23 éves amerikai, a vörös haja miatt csak „repülő paradicsom”-nak becézett Shaun White megvédte olimpiai címét. A vancouveri olimpia egyik legbiztosabb aranyesélyesének tartott White már az első futamban olyan előnyt produkált, amiből sejteni lehetett, hogy senki nem fogja tudni megelőzni. A második menetben azonban az amerikai snowboardos mégsem biztonsági sorozatot mutatott be, már olimpiai bajnokként még az elsőnél is jobb pontszámot szerzett. A snowboard sportág eddig meglehetősen rövid olimpiai történetében White már a harmadik olyan versenyző (a svájci Philipp Schoch és a szintén amerikai Seth Wescott után), aki meg tudta védeni olimpiai bajnoki címét. A második helyen a finn Peetu Piiroinen végzett, a harmadik pedig a szintén amerikai Scott Lago lett ezúttal.

Címvédés született a szánkósok páros versenyében is, ahol az osztrák Andreas Linger és Wolfgang Linger Torino után Vancouverben is aranyérmet szerzett. Lingerék az első futam után már egy tizedmásodperccel vezettek, ezt az előnyt pedig növelni tudták a második futam során. A lettek párosa, Andris Sics és Juris Sics elsősorban remek első futamuknak köszönhetően ezüstérmet szerzett, a harmadik hely pedig Salt Lake City olimpiai bajnokaié, a német Patric Leitner – Alexander Resch párosé lett. A torinói olimpián szenzációsan szereplő osztrák olimpiai küldöttség eddig Vancouverben nem remekelt, az olimpiai megnyitón az osztrák zászlót vivő Linger testvérek révén azonban már a kanadai városban is van olimpiai bajnokuk. A téli olimpiák történetében most másodszor fordult elő címvédés, a Hans Rinn – Nobert Hahn páros 1976-ban és 1980-ban szerzett két olimpiai bajnoki címe után. Lettország eddig egy bronzéremmel (a szintén szánkós Martins Rubenis révén 2006-ban) rendelkezett a téli olimpiákon, így a mostani ezüstérem egyben az ország legjobb téli olimpiai szereplését is jelenti.

 

A téli olimpiák történetében először került sor címvédésre a férfi gyorskorcsolyázók 1000 méteres versenyszámában, miután a torinói aranyérmes amerikai Shani Davis Vancouverben is legyőzhetetlen volt. A négy évvel ezelőtt első színes bőrűként egyéni téli olimpiai bajnoki címet szerző sportoló egyedüliként tudott 1:09-en belüli időt teljesíteni, amivel az 500-on győztes dél-koreai Tae-Bum Mo-t és a szintén amerikai Chad Hedrick-et előzte meg. Az eredetileg mind az öt számban indulási joggal rendelkező amerikai gyorskorcsolyázó a játékok előtt néhány nappal jelentette be, hogy kihagyja a 10.000 méteres versenyt, hogy figyelmét jobban tudja azon számokra összepontosítani, ahol esélye lehet a győzelemre. Úgy tűnik, hogy megérte, mert Shani Davis győzött az 1000 méteren, ráadásul másik erős száma, az 1500 méter még hátravan az olimpián. Hedrick bronzérme azért is különleges, mert ezzel immáron a negyedik olimpiai távon tudott érmet gyűjteni (csak 500-on nem nyert még ötkarikás medált).

Második aranyérmét is megszerezte Kína a vancouveri téli olimpián (ezzel már most ugyanannyi aranynál jár, mint Torinóban összesen), miután a rövidpályás gyorskorcsolya versenyek során rendezett női 500 méteres versenyben Vang Meng győzött. Az olimpia előtt sérüléssel küzdő, de a játékok idejére már kondícióját és robbanékonyságát is visszanyerő kínai hölgy a legrövidebb távon szokatlan fölénnyel nyerte a versenyt, hiszen több mint hat tizedmásodperccel verte meg a 20. születésnapját éppen a döntő napján ünneplő kanadai Marianne Saint-Gelais-t és a végül harmadik helyen végző olasz Arianna Fontana-t. Vang a selejtezőben, majd a negyed- és az elődöntőben is olimpiai csúcsot ért el, és bár a fináléban már nem javított a rekordon, így is jogosan ünnepelhetett a célban. Az ebben a számban induló Huszár Erika még a szombati selejtező során kiesett. Bár férfi 1000 méteren nem most osztottak aranyérmet, Knoch Viktor révén azonban mégis érdekeltek voltunk ezen a napon is a rövidpályás gyorskorisok mezőnyében, a magyar versenyző azonban kiesett a versenyből.