Az egykori Csehszlovákia legendás hosszútávfutója 1922. szeptember 19-én született Koprivnicében, egy egyszerű, nyolc gyerekes család hatodik gyermekeként. 16 évesen kezdett dolgozni a zlini Bata cipőgyárban.

1940-ben a gyár szponzorált egy helyi futóversenyt, az üzemi edző találomra kiválasztott 4 dolgozót, köztük Zátopeket, hogy álljanak rajthoz. Emil előtte még sosem versenyzett, tiltakozott is az edzőnél, de hiába. A 100 induló közül a második helyen végzett. Edzeni kezdett, az első hivatalos pályaversenyén, 3000 méteren, újfent másodikként végzett, a helyi sportlap beszámolt „Zátopek szép teljesítményéről”. Ez a mondat felébresztette benne a futás iránti szenvedélyt. Miután a szovjetek elfoglalták Csehszlovákiát, bevonult, de akár esett, akár fújt, a laktanya területén, szolgálatban, esténként zseblámpával a kezében, katonai bakancsban, de szinte minden nap futott.

 

Ha lehet ilyet mondani, Zátopeket nevezhetjük az intervallumos (résztávos) edzésmódszer „feltalálójának”. Filozófiája a következő volt: „Miért kéne lassan futva edzenem? Lassan futni már tudok, meg akarok tanulni gyorsan futni.” A sprinterekhez hasonló edzéseket teljesített, gyakran futott 20x100 métereket, de nem volt ritka a 80x400m sem az edzésnaplójában. Eleinte mindenki őrültnek tartotta, de az eredmények őt igazolták.

Több beceneve is ismert, ha a futóstílusa kerül szóba, akkor a legtalálóbb a „Prágai Fenevad”. Fejét csóválta és hátravetette, mintha az eget kémlelné, nyelve kilógott, az arca eltorzult az erőfeszítéstől. Karjaival görcsösen csapkodott, a felsőteste jobbra-balra forgott. Minden lépése olyan volt, mintha az lenne az utolsó az összecsuklás előtt. Egyszer megkérdezték a versenyzés közben az arcára kiülő rettenetes fájdalomról. Csak ennyit válaszolt: „Tudjátok ez nem gimnasztika vagy műkorcsolya.”

Futás közben zihált és fújtatott, erről kapta legismertebb becenevét, a „Cseh Gőzmozdonyt”.

 

A kemény edzésmunka meghozta gyümölcsét, 1944-ben megjavította a cseh csúcsot 2000, 3000 és 5000 méteren, 1946-ban az EB-n 5. lett 5000 méteren, 25 másodpercet javítva a cseh csúcson. 26 évesen alig valami nemzetközi versenytapasztalattal a háta mögött győzött 10.000 méteren (élete második 10.000-es versenyén) és ezüstöt szerzett 5.000-en. A játékokról a következő emlék maradt meg benne: „A háború sötét napjai, a gyilkolás, bombázások, éhezés után az olimpia újraéledése olyan volt, mintha kisütött volna a nap. Beléptem az olimpiai faluba és nem voltak többé akadályok, nem voltak határok. Csak emberek, akik újra együtt voltak. Hihetetlenül kellemes érzés volt. Férfiak és nők, akik, miután elvesztettek 5 évet az életükből, újra itt voltak.”

Nem sokkal az olimpia után összeházasodott Dana Ingrovával, akivel egy napon, mindössze 6 órás eltéréssel születtek.

 

Egyre jobb időket futott, sorra döntötte a világcsúcsokat, 6 év alatt összesen 18-at. 5 és 30 km között minden világcsúcsot megjavított, a 10.000-et négyszer is. Csúcstartó volt 5, 10, 20, 25 és 30 km-en valamint egy órás futásban is.

Az olimpia előtt már nem csak a sportpályán, de a politikai életben is nagy befolyása volt. Néhány nappal az utazás előtt tudta meg, hogy a pártvezetés nem engedi Helsinkibe egyik társát, mert az apja politikai okok miatt börtönben ül. Zátopek kijelentette, hogy ha „ő nem mehet, akkor én sem megyek”. A pártot ez nem hatotta meg, mindketten otthon maradtak, miközben a csehszlovák csapatot, vagyis annak egyetlen tagját – Emil Zátopeket – finnek ezrei várták a helsinki reptéren…

A politikusok visszakoztak, a két futó két nap múlva Helsinkiben volt. Egy barátja szerint Zátopek volt az egyetlen 1952-ben az országban, aki ilyet megtehetett. Még az elnöknek, Klement Gottwaldnak sem sikerült volna ezt elérnie.

Megérte változtatni a döntésen, hiszen a cseh csodafutó történelmet írt. Egy olimpián megnyerte az 5000 és 10000 métert, valamint a maratont, ráadásul mindhármat olimpiai csúccsal. Ezt a triplázást se előtte, se azóta senki nem tudta megismételni. 5000-es győzelme után alig egy órával felesége is olimpiai bajnok lett, ő gerelyhajításban.

A maratoni indulásról csak az utolsó pillanatban döntött, előtte sosem futott még ekkora távot. Fogalma sem volt a helyes erőbeosztásról vagy taktikáról, ezért úgy döntött, hogy a világcsúcstartó Jim Peterst fogja követni. Féltávnál megkérdezte tőle, hogy nem gyors-e a tempó. A források megoszlanak, hogy mi volt a válasz, egyesek szerint „pont jó” mások szerint „túl lassú”. Zátopek újra megkérdezte, ekkor azonban Peters már nem válaszolt, csak áthúzódott az út másik felére. Nem sokkal később a túl gyors kezdéstől elfáradt, innen nem volt kérdéses a cseh győzelem.

 

1956-ban Melbourne-ben már csak a maratonra koncentrált, de hat héttel korábban sérvvel műtötték, így „csak” a hatodik helyen végzett. 1958-ig még indult rövidebb versenyeken, ezután végleg felhagyott a futással.

A cseh kommunista párt befolyásos tagja lett, melynek demokratikus szárnyát támogatta. Az 1968-as prágai tavasz során a „2000 szavas manifesztum” egyik leghíresebb aláírója volt, melynek következtében a pártból kizárták, a hadseregben lefokozták, a 6 nyelven beszélő futó 6 évig egy uránbányában dolgozott, mert máshol nem kapott munkát. 1975-ben a sportminisztériumban kapott állást, a nyugati világ sportlapjait olvasta, hogy az „ellenség” új edzésmódszereiről írjon jelentéseket.

1990-ben nyilvánosan bocsánatot kért tőle az új kormány, a hadseregnél visszahelyezték ezredesi rangjába.

2000-ben hosszú betegség után, 78 éves korában hunyt el Prágában.

 

Emil Zátopek 1948 és 1954 között nem kapott ki 10.000 méteren, ő volt az első, aki 29 percen belül futotta ezt a távot. Olimpiai érmei mellett 3 EB aranyat is nyert, háromszor választották a világ legjobb sportolójává (1949, 1951, 1952). Néhány nappal halála után egyhangú szavazással nyerte az „évszázad cseh sportolója” szavazást és posztumusz Pierre de Coubertin díjjal tüntették ki kivételesen sportszerű pályafutásáért.